Miért javasolnak az itt válaszolók elsosorban drasztikus megoldásokat a problémákra?

Egyrészt általában én is azzal a feltételezéssel élek, hogy aki ide kiírja a személyes problémáját, az már túl van azon, hogy "beszéld meg vele" - hacsak nem úgy szól a kérdés, hogy "hogy mondjam el?"

Általában azért igyekszem többféle lehetőséget felvázolni.

Én személy szerint a párkapcsolati problémáknál adom a legdrasztikusabb tanácsokat, mert ha tényleg úgy van, ahogy a kérdező leírja, akkor a legtöbb esetben én is tényleg kidobnám (pl. megcsalás, ütés, tartós lenézés / kihasználás).

Más családi problémáknál csak ritkán javaslom a költözést, a kapcsolat megszakítását pedig szinte soha. Én azt vallom, hogy az esetek 90%-ban le kellene tudni ülni és megbeszélni a dolgokat, és a családi összetartás nekem nagyon fontos még akkor is, ha ez olykor az egyes személyek részéről bizony áldozatokat követel. De vannak esetek, amikor a leírás alapján már úgy elmérgesedett a helyzet, hogy tényleg ez tűnik a legjobb, esetleg az egyetlen megoldásnak.

Azért elég erősen leegyszerűsítetted ezeket a kérdéseket.

"válj el, dobd ki"

Ezt 90%-ban olyanoknak mondják, akiknél látni már a leírásból hogy nem működik a kapcsolat, meg alapból ha valaki azon dilemmázik hogy szakítson e, akkor az régen el van rontva. Az esetek többségében azt mondják, hogy üljetek le, beszéljétek meg.

"ne menj oda, szakítsd meg a kapcsolatot, koltozz el"

Ezt a választ is teljesen jogosnak tartom sok esetben, bár ezzel már 3 féle választ foglalsz egybe.

"ne menj oda"

Ha egyszer balhé van, nem látják szívesen, akkor minek menjen?

"szakítsd meg a kapcsolatot"

Ezt is csak indokolt esetben láttam leírva, ahol az anyós egy élősködő hárpia, és miért tegye valaki tönkre ezzel a saját életét?

"koltozz el"

Ez is teljesen jogos, ameddig az anyóséknál laknak, addig az anyós lesz a főnök, ha nem tudnak együtt élni, minek erőltetik?

Gyereknél másabb a költözz el téma, ott tényleg írják páran, hogy "semmi nem a tied, szüleid tartanak el", de az ilyen lelki sérülteken kívül a többség normális választ ad. Viszont ha valaki 20-on pár évesen, dolgozó emberként is otthon lakik akkor tényleg jobban jár ha lelép. Minek élj otthon terrorban, ha lehet nyugodtan is egyedül?

Fordítva a szülők is képesek életük végéig eltartani az élősködő gyereküket. Ismertem én is ilyen családot, hogy "hát örökre a gyerekem marad", és a "gyerek" 28 évesen otthon ül és semmit nem ért el az életben.

Te mondod hogy a világ nem fekete vagy fehér, mégis annak állítod be...

Ezeket azért legtöbbször olyan problémákhoz írják, amik évek óta húzódnak, és ha nem sikerült az elmúlt 5 évben normalizálni a helyzetet akkor valószínűleg már nem is fog.

Ha a férj folyamatosan csalja akkor semmilyen tanács hatására se fogja abbahagyni.

Anyós/após se lesz jobb,vagy fog megváltozni az alaptermészetük a meny/vej miatt, ahogy öregszenek, csak rosszabb lesz.

nagykorú gyerek/szülő konfliktus is: ha annyira rossz a szülővel, miért is marad ott?

Szülő problémája a gyerekkel:olyat még nem láttam, hogy kiskorúnál írták volna, h dobják ki. Nagykorúnál meg elvárható a különköltözés ha nem tartja tiszteletben a szülőt. Ha nem tetszik neki valami, csinálja jobban.

Kérdező, tessék, egy igen provokativ kérdés! Te erre mégis mit irnáál?

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-apo..