A férjem gyereke most már lop is, én mit tehetek ebben a helyzetben?
A gyerek hat és fél éves. A múltkori kérdésem ( http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker.. ) óta vannak negatív fejlemények sajnos.
Szóval az előzőleg leírtak után még az történt, hogy észrevettem, eltűnt az asztalon heverő 7500 forintból 2000. És a hiányzó összeget a gyerek fiókjában találtam meg gombóccá gyűrve.
Kérdeztük tőle, hogy ő vette-e el a pénzt, de azt mondta hogy nem ő volt. Ahogy tovább beszélgettünk, feltűnt, hogy a gyerek az őt érintő stresszhelyzetekre (szidás, kiabálás, büntetés) nem emlékszik vissza. Teszteltük sokszor, és tényleg elhiszem neki, hogy nem hazudik, nem manipulálni akar, hanem valóban blokkolja az agya a számára negatív eseményt, és képtelen visszaemlékezni rá később, akár már egy óra elteltével is.
Ezek után azt is el tudom képzelni, hogy tényleg nem emlékszik rá, hogy elvette a pénzt, mert amikor kérdezgettük, nagyon meggyőzően állította hogy nem ő volt.
Ezért kértem a férjemet, hogy sürgősen vigye a gyereket pszichológushoz, mert ha valóban a poszttraumás stressz jellegzetes tüneteit mutatja (azaz nem emlékszik vissza) egy szimpla szidás vagy emeltebb hangszín hatására, az probléma, amit szakembernek kezelnie kell. Ha viszont emlékszik, csak ilyen mesterien manipulál minket azzal, hogy pontosan tudja, mit kell válaszolnia ahhoz, hogy ne büntessük meg, azaz szemrebbenés nélkül hazudik a képünkbe (mindezt hat és fél évesen), az szintén szakember bevonását igényli.
Ő erre beszélt a gyerek anyjával, aki kijelentette, hogy a gyereknek márpedig semmi baja, mert otthon nála sosem vesz el pénzt, ergo mi csinálunk valamit rosszul, és neki esze ágában sincs "megbélyegezni" a gyereket azzal, hogy pszichológushoz viszi. (Egyébként az oviban is járt, és szeretett is menni, szóval nem hiszem hogy ez gond lenne.)
És mivel az anyukának ez a véleménye, így ennyiben is maradt a dolog, a férjem a kisujját sem mozdítja, hogy a gyereke szakszerű segítséget kapjon.
Én hiába tépem a számat, mert folyton csak veszekedés van belőle, utoljára azt kaptam, hogy "ha rajtad múlna, kikiáltanád tolvajnak és javítóintézetbe záratnád".
Egyszerűen nem fogják fel a szülők, hogy milyen súlyos problémát jelez mind a lopás, mind a tény, hogy a gyerek még csak nem is emlékszik rá. Plusz a más gyerekek ellen irányuló agressziója, plusz az éjszakai bepisilés, és még sorolhatnám.
Én már nem bírom ezt nézni. Tehetek valamit, ha a szülők a kisujjukat se mozdítják? Hová fordulhatok annak érdekében, hogy a gyerek igenis eljárjon pszichológushoz, terápiára, akár a szülők akarata ellenére is?
Ti mit tennétek?
válasza: válasza:Az a legszebb, amikor van két hely, ahol nincsenek szinkronban az elvárások, amit a gyereknek teljesítenie kell. Az egyik helyen lehet mezítláb (már miért is ne lehetne, hiszen egészségesebb, mint papucsban lenni), a másik helyen nem. Az egyik helyen lehet rohangálni, a másik helyen tilos.
Nem lehetne leülni a szülőknek, és egységes szabályokat felállítani?
A másik: ez nem lopás, hogy elvesz két ezrest, és gombóccá gyűri. A lopás az lenne, ha elvenné, és elköltené valamire. Ez csak a felnőtt szemében lopás, mert ő a pénzt áruk vásárlására használja. Ez a gyerek valami másra akarta használni, játszott vele, vagy ilyesmi.
válasza:Őrültek vagytok?
Ha valaki ellop tőlem valamit, nem kérhetem számon, mert az nevelés, és nem én vagyok az anyja? Ha valaki pénzt vesz el tőlem, az lopás, akkor is, ha nem költi el, hanem beváltja ötforintosokra és Dagobert bácsiként úszkál benne.
Ezért ilyen ez a gyerek, mert a legtöbb felnőtt úgy reagál, hogy jaj, de cukimuki bébibaba. Aztán majd ha tinédzser lesz, és már nem lesz ennyire cuki, és felelősséget kell vállalnia a tetteiért, nem fogja azt tenni, mert megszokta, hogy ő az ártatlan bárányka, aki nem tehet rosszat.
válasza:Sem a szitu, sem a válaszolók többsége nem normális.
A gyerek nem szent. Egy gyerek igenis tud gonosz lenni, sokszor ok nélkül is, de ebben az esetben célt akar érni vele, mert nem lát más eszközt. A fő gondot abban látom, hogy kétfelé (háromfelé?) próbáltok nevelni, a kölyök meg totál össze van zavarodva. Sehol nem kapja meg azt a szintű figyelmet, amit igényelne, a fegyelmezést hárítja. Ez a "lopás" valószínűleg nem tudatos volt, talán nem tudta, mit csinál, csak figyelmet kért magának. Hát most épp ez esett a keze ügyébe. Esélyes, hogy féltékeny rád, ha az anyja uszítja, akkor azt se csodálom, hogy direkt gonoszkodik- talán otthon ezért még meg is simizik a buksiját.
De te, ebben a helyzetben nem tudsz mit csinálni. A legjobb, amit tehetsz, hogy idomulsz az anyukához, és nem azért, mert az lenne a helyes, hanem mert a gyereket fokozatosan kell ezekhez a változásokhoz hozzászoktatni, és még így sem biztos, hogy tűrni fogja, ha alapból lázadó jellem.
válasza:
válasza:ez a sok nagyon okosnak aki szerint, nem kell nevelni a gyereket azoktól kérdezném.
szerintetek ha valakire gyerekkora óta rá van hagyva, hogy "jól van kisfiam loptál? semmibaj" annak mi lesz a természetes? igen, az hogy a lopás természetes.
lehet itt magyarázni hogy szegény kicsi gyerekre rá lett szólva, de így lesz elcseszve az élete ha nincs rászólva.
válasza:Be kell zárni valami szűk sötét helyre, (pl. wc-be) vagy a sarokban kukoricán térdepeltetni.
És megmondani neki, ha nem változik meg felnőtt korára börtönbe kerül, ahol párkapcsolatot fog létesíteni a rabokkal.
válasza: válasza:Kérdező!
A férjed előző házasságából született gyerekéhez (annak neveléséhez) semmi közöd sincs!
A többiről itt ezért nem is írok.
válasza:te egy idi'ta vagy és azt a gyerek is érzi,
méghogy poszttraumás stressz ilyen süket szövegel kiutálni a gyereket...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!