A férjem gyereke most már lop is, én mit tehetek ebben a helyzetben?
A gyerek hat és fél éves. A múltkori kérdésem ( http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker.. ) óta vannak negatív fejlemények sajnos.
Szóval az előzőleg leírtak után még az történt, hogy észrevettem, eltűnt az asztalon heverő 7500 forintból 2000. És a hiányzó összeget a gyerek fiókjában találtam meg gombóccá gyűrve.
Kérdeztük tőle, hogy ő vette-e el a pénzt, de azt mondta hogy nem ő volt. Ahogy tovább beszélgettünk, feltűnt, hogy a gyerek az őt érintő stresszhelyzetekre (szidás, kiabálás, büntetés) nem emlékszik vissza. Teszteltük sokszor, és tényleg elhiszem neki, hogy nem hazudik, nem manipulálni akar, hanem valóban blokkolja az agya a számára negatív eseményt, és képtelen visszaemlékezni rá később, akár már egy óra elteltével is.
Ezek után azt is el tudom képzelni, hogy tényleg nem emlékszik rá, hogy elvette a pénzt, mert amikor kérdezgettük, nagyon meggyőzően állította hogy nem ő volt.
Ezért kértem a férjemet, hogy sürgősen vigye a gyereket pszichológushoz, mert ha valóban a poszttraumás stressz jellegzetes tüneteit mutatja (azaz nem emlékszik vissza) egy szimpla szidás vagy emeltebb hangszín hatására, az probléma, amit szakembernek kezelnie kell. Ha viszont emlékszik, csak ilyen mesterien manipulál minket azzal, hogy pontosan tudja, mit kell válaszolnia ahhoz, hogy ne büntessük meg, azaz szemrebbenés nélkül hazudik a képünkbe (mindezt hat és fél évesen), az szintén szakember bevonását igényli.
Ő erre beszélt a gyerek anyjával, aki kijelentette, hogy a gyereknek márpedig semmi baja, mert otthon nála sosem vesz el pénzt, ergo mi csinálunk valamit rosszul, és neki esze ágában sincs "megbélyegezni" a gyereket azzal, hogy pszichológushoz viszi. (Egyébként az oviban is járt, és szeretett is menni, szóval nem hiszem hogy ez gond lenne.)
És mivel az anyukának ez a véleménye, így ennyiben is maradt a dolog, a férjem a kisujját sem mozdítja, hogy a gyereke szakszerű segítséget kapjon.
Én hiába tépem a számat, mert folyton csak veszekedés van belőle, utoljára azt kaptam, hogy "ha rajtad múlna, kikiáltanád tolvajnak és javítóintézetbe záratnád".
Egyszerűen nem fogják fel a szülők, hogy milyen súlyos problémát jelez mind a lopás, mind a tény, hogy a gyerek még csak nem is emlékszik rá. Plusz a más gyerekek ellen irányuló agressziója, plusz az éjszakai bepisilés, és még sorolhatnám.
Én már nem bírom ezt nézni. Tehetek valamit, ha a szülők a kisujjukat se mozdítják? Hová fordulhatok annak érdekében, hogy a gyerek igenis eljárjon pszichológushoz, terápiára, akár a szülők akarata ellenére is?
Ti mit tennétek?
válasza: válasza:Kérdező!
Éppen a 8-as komment igazolja: TE vagy az, akinek fogalma sincs a gyerekekről, és semmi szeretet nincs benned.
válasza:a kisgyerek nem úgy lop, mint egy felnőtt besurranó tolvaj, A kisgyerek szeretetet (szeretne) lopni. Ez fájdalmasan nem sikerül, ezért tűnik úgy, hogy "nem emlékszik" -tkp. nem érti magát és a világot (miért nem szeretnek?) és ez az értetlenség ül ki az arcára, amit úgy értelmeznek a felnőttek: nem emlékszik...
Próbáljátok meg szeretni, játszani vele, kedvesen, türelemmel.
Nem, ő azt állítja, hogy nem ő volt.
És a nem emlékszik-dolog: az apja megszidja, hogy miért nem fogad szót, ne rohangáljon fel és alá a lakásban. Folytatja tovább, az apja még vagy háromszor rászól. Aztán elveszti a türelmét és felemeli a hangját. A gyerek erre sírva fakad és elvonul a fürdőbe, megfürdik, fél órán keresztül pancsol. Teljesen nyugodtan jön vissza. Kérdezzük, hogy érti-e, miért kiabált vele az apukája. Erre ő teljesen megdöbbenve kérdez vissza, hogy "apa kiabált velem?". És faggatjuk, hogy mikor sírt utoljára, amire az a válasza hogy az ovis ballagáson. Frankón blokkolta az agya a kiabálást meg hogy sírva fakadt fél órával azelőtt. Na nehogy már ez oké legyen.
válasza:"Frankón blokkolta az agya"
Hát ilyenek ezek a vietnami háborúból visszatérő veterán katonák.
Nincs mit tenni!
(ha nem érted meg, hogy a kölyöknek szeretet-hiánya van)
válasza:Tipikus példáját látjuk egy jellegzetes nevelési hibának, ami a mozaikcsaládoknál oly gyakran előfordul.
Adott egy elfogult biológiai anya, aki maximálisan elfogult a gyerekével szemben, és mindamellett meglehetősen frusztrált, és ellenséges az apa új feleségével. Továbbá adott egy befolyásolható apa, aki egyrészt szintén elfogult, másrészt meg a volt felesége madzagon rángatja, azt az álláspontot képviseli, amit az ex mond.
Meg van egy nem elfogult feleség, aki látja a problémákat, de nem tud tenni semmit, mivel két elfogult biológiai szülővel találja szemben magát.
Továbbá van a gyerek, aki akarva vagy akaratlan, de kihasználja, hogy a szülei elfogultak.
És nem számít kórosnak egy hat évestől, hogy lop? Valóban, nem feltétlenül kóros, hanem inkább bűnös dolog. Pont ez az a kor, amikor az alapvető normákat és szabályokat le kéne fektetni. Ha ő azt fogja látni, hogy bármit megtehet, akkor ezt ki is fogja használni. Majd évek múltán, amikor már a serdülőkorát éli, akkor már hiába próbálják leszoktatni a lopásról és a hazudozásról, akkor már nem fog menni. Aztán majd foghatja mindenki a fejét, hogy "hol rontottuk el?".
Vagy az nem kóros, hogy kihagy az emlékezete? De, ez pont, hogy kóros. Nem egy másfél évesről beszélünk, hanem 6 évesről. Aki hamarosan már iskolába megy. Nála ne lenne kóros az emlékezetkiesés?
A mostoha meg fúria nem az, aki a szemmel láthatóan instabil, és talán beteg gyereket helyre akarja hozni, és az elvárható fegyelmezettséget be akarja tartatni. Mert 6 évesen már elvárható, hogy ha a felnőtt mond valamit, akkor szót fogadjon. Meg elvárható, hogy ne tulajdonítsa el más értékeit. Ennek megkövetelésében semmi gonoszság, semmi "mostohaság" nincs.
Nem a kérdező a "gonosz mostoha", hanem az apa túl engedékeny és befolyásolható.
Egyébként meg ne állítsuk már be úgy, mint ha diliházba akarná csukatni a gyereket. A pszichológusnak pont az a feladata, hogy segítsen adott élethelyzetekben. Hogy felderítse a problémák okát, és tudjon tanácsot adni a gyerek nevelését illetően. Illetve hogy segítsen a gyereknek épen átvészelni azt a törést, amit a család felbomlása okozott neki. A pszichológus pont azért van, hogy ha valami egyedül nem megy, akkor segítsen. Az pedig, ha valaki - különösen egy ilyen nem szokványos helyzetben - szakember segítségét kéri, az egyenesen dícsérendő dolog.
válasza:Kedves Kérdező!
Hiába állítja mindenki, hogy a gyerek normális, nem az. Teljesen igazad van, hogy ez nem normális viselkedés, neked pedig nem kell elviselned, főleg hogy nem a te gyereked. Igenis orvoshoz kéne vinni.
Sajnos, ezért van manapság ennyi hülye gyerek, mert kb minden kérdező ezt normálisnak tartja és így neveli a gyerekét.
Lehet lepontozni de ez az igazság. :D
"Kedves férjeddel nem olyan régóta lehettek együtt, vagy pedig félrekúr. Hiszen van egy gyereke mástól, aki 6 és fél éves. Nem lehet hogy féltékeny vagy, mert szerelmük gyümölcse eme kisgyermek? Akihez közöd sincs, hiszen ők hárman egy család."
Kedves férjemmel 3 éve vagyunk együtt, azelőtt vált el, mielőtt mi megismerkedtünk.
És nem, ők hárman nem egy család. Hanem mi négyen vagyunk egy család: a férjem, a közös babánk és én, illetve a férjem gyereke. Azért ő került az utolsó helyre, mert ő nem életvitelszerűen velünk él. Ettől még persze a család teljes jogú tagja. És nem, a férjem nem "kúr félre". Az meg nonszensz, hogy az elsőszülöttje a "szerelmük gyümölcse" az exével, és én emiatt "féltékeny vagyok". Vagy szerinted a mi közös, 4 hónapos babánk nem a "szerelmünk gyümölcse", és mi a babával nem vagyunk a család tagjai?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!