Nem vállalnál gyereket, azért, mert a szüleidről kell gondoskodnod?

Sziasztok! A véleményetekre lennék kíváncsi, hogy mit gondoltok a következő helyzetről.

Megismerkedtem egy férfival, akivel a kezdetektől fogva nagy hatással vagyunk egymásra. Én spirituálisabb beállítottságú vagyok, és úgy gondolom, hogy ő lehet a lelki társam, majd férjem is, MAJD, ha beigazolódik, hogy nem csal a hatodik érzékem vele kapcsolatban. Rég óta szingli vagyok, mert nem találom a megfelelőt, de benne megvan az a "valami", amit másokban nem találtam. Egyszóval nagyon fontosnak érzem Őt az életemben.

Még nagyon a kezdeti fázisban - tehát még meg sem történt az első csók, DE ő - már a házasság fontosságáról és felelősségtudatról beszélt. Arról, hogy x összegből nem lehet eltartani 3 embert a terhesség alatt, és hogy nem olyan életet szeretne a gyerekének, mint amilyen neki van, hanem jobbat. De ennyi pénzből ezt nem tudná megadni neki. vagyis nekünk.

Úgy gondoltam túl sokat beszél a pénzről, és rosszabbnak látja a helyzetet, mint amilyen valójában. Nem Magyarországon élünk... és én nem keresek rosszul.

Az pedig nagyon boldoggá tett, hogy házasságban, kitartásban, családban és jólétben gondolkozik. ezek (lennének) az álmai hosszú távon.

bonyodalom 1:

Ahogy többet beszélgettünk, bemutatta a siralmasan hangzó életkörülményeit:

- nem keres valami fényesen, másodállása is van

- egyke

- a szülei elváltak, lassan nyugdíjba mennek, és borítékoltak az anyagi gondok

- hogy ezt még fokozzuk, nem is ezen a kontinensen élnek, és ha a pénztelenség mellé a betegségek is társulnak, az is elképzelhető, hogy ki kell költözzön hozzájuk, ha eljön az idő

- van egy nagymamája is, aki szintén az ő kizárólagos támogatására szorul (a két unokatesója nem foglalkozik vele)

bonyodalom 2:

Én külföldi kiküldetésben leszek egy évig, ami nem lemondható. A változatosság kedvéért ez egy harmadik kontinensen van. Távkapcsolatot nem akar, de szeretne tudni rólam ez idő valatt. Azt mondja, ami nem történik meg, az nem fáj, amit nem birtokolsz, azt nem tudod elveszíteni. Megértem, hogy hogy érez. SZerintem közrejátszik, hogy az ő szülei elváltak, és fél a fájdalomtól. Én azon a véleményen vagyok, hogy inkább fájjon később, de érezzünk, legyen jó most.

Szuperkomplikált helyzet. A kiköltözésemmel kapcsolatban nincs jó megoldás. Ha nem mennék, akkor megpróbálnánk együtt, de így nem. Max, amikor majd visszajöttem.

Maga úgy foglalta össze a fenti helyzetet, hogy egyenlőre még megy, de ez csak rosszabb lesz. A családja, az ahova született, és kötelességge gondoskodnia róluk, nincs választása, ez jutott neki osztályrészül. És itt a lényeg: Ha 3 ember van, akiről gondoskodnia kell, akkor hogyan vállalhatna gyereket? A bizonytalanságba? :(

Hát nem tudom.... Minek nevezzem? A család őrangyalának vagy a család marionettbábú cselédjének? Szerintetek lehet ez a sorsa valakinek, hogy gondoskodjon azokról, akik "felnevelték" úgy ahogy, és sose juthat el az életben arra a pontra, hogy a SAJÁT életét kezdje élni? Mit gondoltok erről az egészről?

ő 35F, én 31N