Hogyan közöljem, hogy elköltözök?

Jó kis tanácsokat adtok, mondhatom!

Akármilyen is volt a viszony, a kérdező mégis annál a nőnél élt, ő gondoskodott róla, törődött vele stb. Érthető, ha a kérdező bármilyen okból el akar költözni, ha semmi "baj" nem lenne köztük, akkor is szíve joga lenne, hogy megtegye, de legyen már benne annyi, hogy elé áll, és megmondja. És nem akkor, amikor érte jönnek. MINIMUM pár nappal ezelőtt kellett volna közölni. Leülni vele egy este, és nyugodtan, higgadtan elmondani, hogy döntött, miért, hova, kikkel költözik és hogy képzeli a további kapcsolattartást. Persze nem kell engedélyt kérni, de tájékoztatni, azt igen.

Csak így "elsunnyogni", ez olyan szánalmas!!! - Ha elég nagy vagy ahhoz, hogy elköltözz, legyél elég nagy ahhoz is, hogy kommunikálj!

Kedves második válaszoló!

Nagyjából egyetértek veled, hogy valószínűleg egy hónapokig vagy évekig tervezett kiköltözés vagy másik városba elköltözés esetén az lenne a reális, ha leülnénk megbeszélni. Nekem - lehet, hogy tévesen - kicsit elkapkodottnak tűnik ez a költözés, és a saját tapasztalataim alapján (nálunk kb. miután elköltöztünk utána is hazajárunk heti 1-2 napot, néha meg a vizsgaidőszakban, ha a koliban, vagy a lakásban nem tudunk tanulni, akkor szintén hazaköltöztünk néhány napra, ha anyukának segítségre volt szüksége, akkor hetekre, ha megbetegedtünk, akkor szintén volt hova menni nekem is és a testvéreimnek is), és emlékeim szerint a kiköltözés első fázisában, bármennyire rosszban voltam akkor anyukámmal és bármennyire nem akartam hazamenni, egy tanítási év után a következőt (meg a nyár egy részét) otthon töltöttem, és akkor már nagyon jól kijöttünk.

Ezért gondolom, hogy mivel azt tapasztaltam, hogy 18 éves kor körül mindenki összezördül a (kereszt)szüleivel, talán ez sem a gyerekbántalmazás kategória, hanem csak a "szokásos kamaszkor", és nem kell feltétlenül nagyobb gondot generálni, mint amekkora van, csak igyekezzünk nem megbántani senkit, és nekem tuti az esne rosszabbul, ha a keresztlányom egyik nap bejelentené, hogy kiköltözik. Lakjanak külön néhány hónapot, aztán majd megbeszélik, hogy ki költözik ki honnan. :D Hátha csillapodnak az indulatok.

Szóval én amellett vagyok (némi tapasztalattal), hogy a legkevesebb megbántás nélkül próbáljuk meg megoldani a helyzetet.

szia, valaki már írta: ne azt mondd, h most örökre elmész, hanem mondd, hogy úgy látod, hogy jobb, ha egy ideig máshol laksz, amíg rendbe jönnek közöttetek a dolgok, hogy legyen ideje meg tere mindkettőtöknek átgondolni a helyzetet.

18 éves vagy, ha jól látom, nincsenek szüleid, nem szabad elvágni a köteléket, ami esetleg megmenthet, ha szükséged lesz rá.

próbálj szépen elválni, hogy esetleg vissza tudj oda menni, ha nagy szükség lesz rá.