Férjek és feleségek! Ti hogy tartjátok fenn a másik érdeklődését? Hogy nem múlik el a szerelem?

Szia. 4,5éve vagyunk együtt, 25 és 26 évesek vagyunk.

Együtt élünk közösen csinálunk mindent. A kommunikáción , tiszteleten, és megértésen alapul a kapcsolatunk. Közös programokat szervezünk gyakran, hogy legyenek emlékeink, külső impaktjaink.

Heves vitáinkat hamar lezárjuk, sosem fekszunk le duzzogva, mindketten azon vagyunk, hogy kompromisszumot kössünk.

Nem vagyok házasodáspárti, de tizenpár éve vagyunk együtt (ilyen melegben utánaszámolni, hm... 15?), kb. 8 éve együtt is élünk, immár közös házban, ráadásul durván átépítettük, miközben benne laktunk, volt minek összekovácsolnia minket és kikészíteni az idegeinket :D Megéltünk már ezt-azt.

Nem tudom, én sosem tettem a kapcsolatért, legalábbis nem direkt. Egyszerűen érdekeljük egymást. Az ízlésünk hasonló is valamelyest, a természetünk nem, az rossz lenne, én sokkal hevesebb vagyok, de azért ő is tud, ez így jó.

Valahogy nem kopik meg a dolog. Ő olyan kis helyes és aranyos, megunhatatlan. Tudunk beszélgetni, együtt csinálni mindenfélét (túrázás, motorozás, játék és sok egyéb).. Valahogy nem tud eljönni az unalom, szerintem arra semmi esély nincs a jövőben sem, pedig még 8-10 évtizedet tervezek az élettől (rekordot kell döntenem hozzá, de az nem gond), mindet vele :).

A nyomor és egyéb nehézségek csökkentik az ember hangulatát, de olyankor sem tudom nem szeretni azért, ami. A legsötétebb időszakban sem bántjuk egymást. A ház és önmagam néha idegesítő, olyankor főleg nem vagyok kedves, de sosem vagyunk haragban, valahogy nem megy. Amúgy is csak apróságokkal tud zavarni, ami zavar, az önmagam és néha az élet. Ő a társam, nem az ellenségem vagy életem kerékkötője s ezt sosem felejtem el.

Én 38N, ő 36F.

Igaz, mi csak 4 és fél éve vagyunk együtt, de remélem, nem baj, ha írok. 2 hónapon belül házasodunk. Gyerek még nincs, egy jó darabig nem is lesz.

Én nem tudom elképzelni, hogy megunjam őt. Ő nem csak a szerelmem, hanem a társam és a legjobb barátom is. A nagy lángoló szerelem 1-2 év után elmúlt, de ha ránézek, ugyanúgy azt gondolom, hogy milyen jóképű pasim van, és milyen szerencsés vagyok:) Minket amúgy furcsa módon a szegénység kovácsolt össze. Rengeteget kellett dolgoznia, így is keveset keresett, én sem kerestem sokat, és most, hogy ez az időszak elmúlt, és ezt átvészeltük, úgy érzem, sokkal erősebb a kapcsolatunk. Kitartottunk egymás mellett rosszban is, megosztottuk a másikkal azt a keveset, ami volt. Emellett próbálunk sok közös programot szervezni: kirándulás, biciklizés, városnézés, iszogatás. Az elveink, az életről alkotott képünk hasonló, szerencsére egy irányba változtunk. Én 24, ő 29.