Érdemes együtt maradni? Hosszú távon jó lesz?
Nekem elsősorban a lelki oldala az érdekes.
Vannak a romantikus elképzelések, meg a realitás.
A valóság az, hogy mindenki sérült valahol. Ki itt, ki ott, ki jobban, ki kevésbé. És állandóan tükröt tartunk egymásnak, és állandóan meglátjuk magunkat a másik tükrében. Ami bennem belül nem fáj nekem, az engem nem zavarhat a másikban. Akkor az az ő dolga, rácsodálkozom, vagy megrántom a vállam, de nem fogom felhúzni magam rajta, mert miért is tenném? Mindig az fáj, ami bennem van seb, és még nem gyógyult be rendesen.
Ilyen alapon szinte mindig megéri együtt maradni, mert segíti a gyógyulási folyamatomat, ha valaki jól tart elém tükröt. Még akkor is, ha ez fáj. Kivétel az, amikor nem gyógyulok, hanem egyre újabb lelki sebeket szerzek. (Bántalmaznak, gyötörnek és én pont akkor lépek előre, ha kilépek a kapcsolatból.)
Van ilyen is, de ha csak ilyen esetben válnának a párok, akkor a válási statisztika remek lenne. Most azért nem az, mert minden szir-szar veszekedések, benyelt fájdalom, hűtlenség kimenetele válás, mert válni jó, válni divatos. Mivel divat, ezért vélhetően idővel majd meg is fog változni. ;o)
Gondolom,azt tartod alap dolognak,amiben nem tudsz vagy nem akarsz majd a későbbiekben engedni.Ez függhet a neveltetéstől vagy az adott személy mentalitásától is,hogy épp mit tekint annak.
Próbáltatok már közös nevezőre jutni ezekben a kérdésekben? Ugyan nem tervezel még esküvőt,de gondolom később vele szeretnéd leélni az életed.Ház/lakás,gyerekek stb.El tudod képzelni,hogy ezekre az alapokra ráépítsetek egy közös jövőt? A szerelem elmúlik,vagyis a lángolás,a testi vágy is csökken(het),így tényleg nem marad más,mint a közös célok,a közös világnézet és egymás szeretete,tisztelete.Tudom ezek közhelyesen hangoznak,de tényleg így van.Ez marad és ha ezekkel most baj van,a még lángoló időszakban,akkor később kártyavárként fog összeomlani a dolog.
Gondold végig,hogy mi az,amiben engedni tudsz és mi az,amihez feltétlenül ragaszkodsz.Ezt kérd tőle is,beszéljétek meg.Tényleg a párkapcsolat legfontosabb része a kommunikáció.Az együttélés és később a házasság alatt az ember csiszolódik a másikhoz,alakul a természete az évek alatt,de ha homlokegyenest másképp képzelik el a jövőt,az életüket vagy a világot,akkor abból nehezen lesz harmonikus házasság.Jobb ezt az elején tisztán látni,amíg csak ketten vagytok és kettőtök életőről van szó.Egy vagy több gyerekkel már kiszúrás játszani,főleg,ha már az elején tudtátok,hogy teljesen különböztök.
Annyiban egyetértek az elöttem szólóval,hogy minden veszekedés után nem kell azonnal a bíróságra rohanni válni,küzdeni kell,hogy egy házasság működjön,de ez a küzdelem nem tarthat a végtelenségig.Mindenkinek egy élete van.Azt elpocsékolni és szenvedni valaki mellett a halálos ágyig,felesleges.De tényleg csak akkor szabad kettészakítani egy családot,ha már mindkét fél úgy érzi,hogy mindent megtett,de nem megy,nem működik tovább.
Visszatérve a te példádra,én házasság elött ajánlanám az együttélést egy kicsit,mert az igazi próbatétel minden kapcsolatnak.Ha azt is kiállja,akkor már van ok a bizakodásra.
Előző értelmes dolgokat írt. Egyedül az összeköltözéssel nem értek egyet, mert akkor kiteszed magad ugyanazoknak az érzelmi következményeknek, amit egy házasság jelent, pont anélkül hogy eldöntötted volna, akarod-e egyáltalán.
Tudom manapság ez nagyon elterjedt, de ettől nem lesz bölcs dolog.Továbbá a szexuális kapcsolatot elkezdeni sem bölcs dolog, míg el nem döntöd, mit akarsz hosszútávon. Sokkal fájdalmasabb úgy a szakítás, ha mégis arra döntsz, hogy ez nem fog működni.
Alap dolgokban való egyet nem értés esetén a kapcsolat nem állja ki az idő viharait.
Köszönöm a bölcs válaszokat. Pontosan ilyeneket vártam. :) Hát elgondolkodtam rendesen. Neveltetés miatt is vannak dolgok, amikben nem értünk egyet, nagyon máshogy lettünk nevelve. Beszélgetni szoktunk, sokat is, csak van, hogy ő sem enged és én sem, mert annyira hiszünk az igazunkban. Nem tudom, őszintén, hogy tudnék-e engedni. Miért engedjek, ha ő nem fog? Tudom ez rossz felfogás.
Az idő majd meghozza a választ, mindenesetre kételkedek is és bizakodok is. :)
Köszönöm szépen :)
A vitáról.
Nem kell mindig engednie valakinek.
A magyar vita-kultúra a bányászbéka segge alatt ragadt, aminek történelmi előzményei vannak. (Meg aktuálpolitikai okai is, de ebbe most nem mennék bele.)
Vitázni többféle céllal lehet:
1, "Legyőzni", megalázni a másikat, megsemmisíteni érveinkkel.
2, Kialakítani egy olyan közös álláspontot, ami mindkét fél számára elfogadható.
3, Kölcsönösen megismerni a másik fél álláspontját egy kérdésről.
4, Minél jobban körbejárni egy kérdést, több szemszögből, hogy a legjobb döntést hozhassuk meg.
És még biztos van olyan, ami most nem jutott eszembe. Az már ennyiből is látszik, hogy van ahol kell, van ahol érdemes, és van ahol nem lehet engedni. Pusztán az a kérdés, mi a vita célja? ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!