Kivel van a gond: a tesómmal, a barátnőmmel vagy velem?
A helyzet az, hogy nem olyan régen összejöttem egy lánnyal. Még friss a kapcsolat, de ígéretes, hiszen egy nagyon aranyos, kedves lány a barátnőm. Azonban amióta összejöttünk és bemutattam(1 hónapja), teljesen megváltozott az ikerhúgom. Nagyon szoros kapcsolat van a testvérem és köztem, talán szorosabb, mint amilyen egy "hagyományos" testvérkapcsolatban: puszival köszöntjük egymást minden reggel (együtt lakunk a szüleinkkel) és vannak közös szokásaink. Sokat beszélgetünk, sokat járunk el közösen. Nehéz körülmények között nőttünk fel (nem volt külön szobánk, külön ágyunk, amink volt, azon osztoztunk), talán amiatt is szorosabb a kapcsolat. Azonban amióta bemutattam a barátnőmet, azóta a húgom is megváltozott. Szélsőségesen viselkedik velem és a barátnőmmel is. Néha csak úgy odajön hozzám, megölel, néha pedig rám csapja az ajtót, hogy hagyjam békén, látni sem akar. Nem tudom mi lelte, hiába kérdezem: eltereli a szót vagy egyszerűen "dolga akad". Kérdeztem a barátnőmet, hogy esetleg volt-e valami afférjuk valamikor, de semmi. Nem is ismerték egymást. Én sem bántottam meg, erre szinte meg mernék esküdni. Kérdeztem a barátnőjét, hogy ő tapasztalt-e ilyen változást a tesómnál, de innen semmi.
Ezelőtt mindig vidám és nyugodt volt.
Ezúton szeretnék segítséget kérni, hogy vajon mi lehet a gond? Mit tehetnék? Nem akarom elveszteni a testvéremet!
Szerintem nehéz neki "különválni" töled - eddig egy egységként éltétek az életeteket, most meg te egy "idegennel" szorosabb kapcsolatba kerültél, mint vele, és fél, hogy elveszit (ahogy te is félsz ettöl).
Nem tudom, hany évesek vagytok, de véleményem szerint jó lenne, ha leirnád neki, hogy a ti kettötök viszonya nem változik, a (iker)testvéri kapcsolat megmarad, a barátnöd nem köztetek áll, hanem melletted. Neki biztos kell idö, mire beleszokik az új helyzetbe. Erre utal az is, hogy néha megszeretget (kötni akar magához), máskor meg visszautasit (mert fél, hogy elveszit).
Valóban. Lehetséges, hogy fél attól, hogy elveszít. Utólag belegondolva, egyik barátnőmmel sem volt baráti a viszonya, bár ilyen hisztit egyik lánynál sem csinált. Igaz, ez ígérkezik az első komolyabb kapcsolatomnak, de ne igyunk előre... Csak nekem nagyon fura, hogy egyszer odajön, átölel, kapok egy puszit (Ha kérdezem miért is kaptam? Azt mondja, mert szeret.), eddig nem kaptam "csakúgyból"-ból puszit, áthív, hogy segítsek neki a háziban (egy egyetemre járunk), máskor pedig sírva-dühöngve rám csapja az ajtót, mondván, utál és hagyjam békén.
20 évesek vagyunk.
Nem, most nincs barátja. Bár vannak srácok, akik csapják neki a szelet, de úgy tudom, egyik sem érdekli.
Valóban jól látja az utolsó válaszoló a helyzetet, tényleg ő volt az egyetlen nő az életemben, mert anyukánknak (is) nagyon sokat kellett dolgoznia, emiatt jóval kevesebbet találkoztunk. Természetesen szeretjük és imádjuk anyut, de mindig a húgom lesz az első. Általában emiatt is mentek szét a kapcsolataink, mert egyik lány/srác sem tudta elfogadni a sorrendünket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!