30 éves házaspár vagyunk, a szüleink 3 éve 50 éves korukban váltak el minkettő részről. Azóta élik életüket az új párjukkal, nyaralások új ház stb. Azzal senki nincs elfoglalva mi hogy és miből élünk. Más is van így ezzel?

Nem vagy teljesen egyértelmű.... A kérdésedben még azt írod, hogy hónapról hónapra éltek, ami arra enged következtetni, hogy keményen spórolva jöttök ki a pénzetekből, utána meg már azt írod, hogy a férjed középvezető és jól éltek. De végülis nem is ez a lényeg, én is úgy gondolom, hogy már felnőttetek, a szüleitek (válás ide, válás oda) nem kötelesek pénzt adni nektek semmire. Felnőtt fejjel döntöttetek a két gyerekről, arról, hogy vesztek lakást, persze ezek természetes igények egy ember életében, de nyilván akkor vállal gyereket, ha tudja biztosítani a megélhetését, nyilván akkor vásárol lakást, ha ki tudja fizetni a törlesztőrészletet. Én sem értem miért kellene a szüleiteknek támogatni titeket? Felneveltek, gondolom tisztességesen, most idősebb korukra szeretnék kicsit élvezni az életet. Gondolom a szüleitek sem azt látják, hogy nincs mit ennetek vagy kikapcsolták a villanyt stb., hanem hogy amit vállaltatok, ha nehezen is, de teljesítitek, innentől nincs miről beszélni. Ugyan én sem vagyok 50-es korosztály, csak 30-as.

Előző vagyok, bocsi a válaszom első részét,miszerint hónapról hónapra éltek, visszavonom, nem tudom honnan szedtem, de valóban nem írtál ilyet. De a többit tartom!

15.17 vagyok. Más elindítani az életben egy gyereket és más anyagilag támogatni már családosként szerintem. Én elindítás alatt azt értem, hogy mi is amint tudunk, gyűjtögetni fogunk a kislányunknak, hogy mire felnő, el tudjon indulni az életben (ez vélhetően akkor lesz, amikor már nem gyed lesz, hanem én is visszamegyek dolgozni). De ha már családja lesz és vélhetően megfontoltan dönt arról, hogy gyereket szül és lakást vásárol, akkor azt nekik kell majd megoldaniuk. Én ezt így gondolom. Más lenne a helyzet, ha kenyérgondok lennének, de gondolom nem ezt látják a szüleitek.

Ennek semmi köze a váláshoz. Szerintem "próbálkozzatok" nyugodtan. Ha ők nem lennének...??? Akkor kin kérnéd számon? Könyörgöm, felnőtt emberek vagytok! Mindenki annyit vegyen a nyakába, amennyit bír. A szüleitek felneveltek benneteket. Inkább örülnétek, hogy boldogok az új párjaikkal. Ők is megérdemlik.