Lehet egy nem tervezett gyereket szeretni, akkor ha már a kapcsolat megromlott, és azt a személyt is utálja akitől a gyerek lesz?

Ezt nem lehet tudni előre, de szerintem nagyon erős kifejlett személyiség kell ahhoz, hogy valaki ketté tudja ezt választani.

Nekem elváltak a szüleim, anyámnál maradtam (pedig aput választottam), és hát elég érdekesen mutatta ki a szeretetét, gyakorlatilag terrorizált. Fizikailag és lelkileg is bántalmazott. Nem úgy hogy kórházba kerültem vagy ilyesmi - pedig az jobb lett volna, mert akkor legalább elvittek volna tőle -, de rengetegszer elvert igazságtalanul, mondván hogy szemtelen vagyok, vagy hasonló indokokkal. Olyan szinten semmi türelme nem volt hozzám, hogy képtelen volt beszélgetéssel megtanítani valamire, mindig rögtön ütött. Emellett még egy semmirekellő buta liba is voltam, akit kár volt megszülnie. Aztán pár órára rá meg mindig sírva jött megölelni hogy mennyire szeret. De mégis rendszeresen ezt csinálta.

Felnőttként el is menekültem tőle 2000 km-re, mert a mai napig nem fogja fel, hogy én irányítom a saját életemet. Jobb hogy csak ritkán látjuk egymást, annyi bőven elég is belőle. Szegény férjem is ki van, hogy milyen az anyósa (mert neki is mindig meg akarja mondani hogy mit csináljon), nem is tudnék a közelében élni. Jobb lett volna ha engedi anno hogy apám neveljen fel, aki tényleg szeretett, nem csak mondta.

Nagyjából 0 az esélye . Akit nem szeret az ember,attól gyereket sem akar,nem akarja összekötni vele magát,"bebörtönözni" .

Már rég kiderült,hogy egy "véletlen" gyerekkel egy férfit sem lehet megfogni .

A szeretet tanulni kell a saját gyerekünk felé is , ez egy apára hatványozottabban igaz . Persze vannak akik első perctől fogva imádják ,csak és csupán azért mert az ő vérük ,de általában még az anyáknak is kell pár hónap,mire igazán felfogja hogy már van gyereke,és igazán szeretni kezdi .

---> nem várja,és nem is örül neki

ezen az sem fog változtatni,ha megszületett a gyerek.