Szerinted normális, ha valaki nem tartja vonzónak a férjét?

Aki így hangoztatja és alázza a párját, az csak megalkudott valami miatt, vagy eltelt x év, és nagyon megváltozott a kedves, hátrányára.

Mindenkinél van "vonzóbb", és mindenkinek más tetszik, és az is igaz, hogy hűséget fogadunk, nem vakságot, de ha számunkra az összkép, a külső-belső összhang a párunk részéről tökéletesen megfelel, nem alázzuk így akkor sem, ha álmaink modellje flangál el az orrunk előtt.

11: De sehol sincs leírva, hogy flegmán szidná a férjét :)

Barátnők között el tudok képzelni ilyen beszélgetést, mindenféle rosszindulat nélkül.

Nyilván a kérdezőnek kéne a férfi, ezért "mártja be" a feleséget. :)

Azért egy dolog, hogy vannak szexi pasik a világon, meg az is, hogy vonzódik-e az ember a párjához.

Igen, van egy rakás olyan férfi, többségében modellek, színészek, énekesek, akikre azt mondom, szexik. És tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb nő számára, ha odaállítanák a férjemet, és ezeket a férfiakat, nem az én férjem lenne top pasinak kihozva.

De a vonzalom más. A férjem az, akinek már a válla megsimogatásától begerjedek, ő az, akit más férfiakban meglátok akaratlanul is. Pl. nézek egy színészt, és megállapítom: mintha hasonló orra/szája/szeme lenne, mint neki. Vagy a vonaton hátulról egy srácnak épp úgy néz ki a tarkója és haja, mint a férjemé. :)

Aki nem vonzódik a férjéhez, nem szereti, de az anyagi biztonságért mégis vele van, az semmivel sem erkölcsösebb, mint egy útszéli lotyó. Sőt, a prosti annyival korrektebb, hogy ha neki fizet a szexért a férfi, tudja, hogy mit kap érte...

Hát nem tudom, ki hogy van bekötve, én a legjobb barátnőim előtt sem beszélnék így a páromról, akit szeretek.

"Van egy ismerősöm, akitől már nem egyszer hallottam, hogy a férje tulajdonképpen nem tetszik neki.

"X. nem egy jó pasi". "Hűűű Y. de jól néz ki, nekem meg itt van egy X." "

Persze. Ha a másik ronda, most miért kéne szépnek látnom? Működik a szemem és az ízlésem...

Bár én csak a páromnak szoktam elmondani a véleményemet a külsejéről meg minden más dolgáról is :) Szeretem őt, de nem szép ember. Nem is csúnya, nekem épp megfelel, főleg, hogy én se voltam szép soha :) De ronda se. Külsőre olyan kis normálisak vagyunk, nincs ezzel a világon semmi baj :) Nem azért vagyok vele, hogy gyönyörködjek benne, habár részben igen, mert rém csinos és selymes bőrű, finoman metszett orrú, ha a feje nagy általánosságban nem is egy tökéletes szépség. Még csak az kéne...

Nekem bizonyos mértékben fontos a külső is, de azért nem arra koncentrálok leginkább. El tudom képzelni, hogy valaki nagyon szeret és jó partinak is tart valakit, akiről világosan látja, hogy csúnya. Elvégre az egyetlen szempont. Most jobb lenne, ha a nők kiállhatatlan és buta szépfiúkkal jönnének össze folyton? Az őszintébb szerelem lenne?

Nekem fura, legalábbis nekem jó érzés, hogy még évek után is oda vagyok a férjem külsejéért, ha csak leveszi előttem a pólóját már "ráz a hideg".

Én nem tudnék csak úgy pénz miatt élni valakivel semlegesen. De sok ilyen van.

Nem az a lényeg, hogy a párunk legyen az abszolút csúcskategória, az a lényeg, hogy számunkra ő legyen az, akit nem cserélnénk el másért. És a kérdésben írt kijelentések esetén én erősen kételkednék abban, hogy ez náluk nem így van.

Sok párt lehet látni, akik mások szerint nem passzolnak össze, ők mégis boldogok. Miért? Mert egymásnak ők a legmegfelelőbbek. (Most tekintsünk el az anyagias ragaszkodástól.) Látszólag top kategóriás emberek között is van, aki emberileg kibírhatatlan (mert erőszakos, mert örökké siránkozik, mert önállótlan, mert rosszmájú... stb.). Itt a GYK-n is sokan siránkoznak, és ezek után engem már nem is érdekelne, hogy hogy néznek ki (egyébként lehet, hogy külsőre jól néznek ki), belül viszont egy óriási keserűség az egész életük, és ez lehúz, én meg kerülöm az ilyen emberek társaságát (van egy hasonló kollégám is, és mellette még csigalassú is - fiatal -, frászt kapok tőle).