Anyám csapkodja az ajtómat, ami kezd kiesni a helyéből. Mi a fenét csináljak?

Tudom, hogy röhejes kérdés, de nálunk ilyen állapotok uralkodnak. Anyám egyszerűen nem képes normálisan kinyitni az ajtómat: mikor bejön, kitépi a helyéből, mikor kimegy, bevágja maga után. Ezerszer megmondtam már neki, hogy próbáljon kicsit óvatosabb lenni, még meg is mutattam neki, hogyan csukja be normálisan. Erre - számomra teljesen érthetetlen okok miatt - teljesen megsértődött. Utána eljátszotta, hogy 'nem tudja másképp kinyitni az ajtómat' - roppant gyerekes módon. A kilincset miliméterenként nyomta le, és fél percig tartott neki, hogy teljesen kinyissa az ajtót, mert úgy fogta meg, mintha porcelánból lett volna. Ezek után visszatért a csapkodós módszerhez.

Nemrég észrevettem, hogy az ajtóm egyre jobban akad, és már tényleg nem lehet halkan becsukni - idáig ilyen gond nem volt, vadiúj az egész cucc. Előző ajtómnál TOTÁL UGYANEZ volt. Ez is tönkre fog menni, be fog ragadni, hangos lesz. Érdekes módon, én mindkettőt be tudtam csukni úgy, hogy ne rengjen belé a ház, anyám viszont mindig megsértődik, mikor SZÉPEN megkérem, hogy ne hozza rám a frászt (már görcsbe rándul a gyomrom, mikor akar tőlem valamit), de ilyenkor mindig felhúzza magát. Egyszerűen képtelen vagyok vele beszélni!! Egyre csak bizonygatja az igazát, közben meg esik szét az ajtóm. Mi fenét tehetnék??? Ne írjatok légyszi olyat, hogy 'üljek le vele beszélgetni', mert a mi családunk nem így működik. Nálunk ilyen nincs. Vannak emberek, akikkel ezt nem lehet megcsinálni: ítéletnapig beszélhetsz nekik, de akkor sem fognak változtatni.

Még csak azt sem tudom megcsinálni, hogy válaszul elkezdem én is csapkodni az ajtaját, mert nála tolóajtó van...