Tényleg mindent el kell nézni a gyereknek, és nekem szeretnem kell őt, kötelességem lesz foglalkozni vele, ha elmélyül a kapcsolatom az apjával?

A férjemnek is volt egy gyereke amikkor megismerkedtünk.Probáltam mindig kedves lenni a gyerekhez ha iskola szünet volt akkor több esetben nálunk töltötte el azt, jo barátok lettünk. Soha nem akkartam a harmadik szülö szerepét betölteni.Mára ö már 34 éves de olyan kapcsolat alakult ki köztünk, nekem telefonál és ir nem pedig az édesapjának.Közben nekünk is lett közös család de a gyerekek is nagyon szeretik egymást.

Ne más véleményéböl indulj ki neked kell megtalánod a közös kapcsolatott.Annos nálunk is sokan a gyerek ellen beszéltek de én ugy voltam vele szüksége van az édesapjára mindig azon voltam ez a kapcsolat minnél szorosabb legyen.

9-re:

"Sajnos ez is alátámasztja azt, amitől félek, hogy bizony a gyerek mindenek felett, és bármilyen tűrhetetlen módon is viselkedjen, nekem el kell néznem szó nélkül."

Már megbocsáss, ezt senki nem mondta! A 8. válaszoló sem.

Hanem azt mondtuk, hogy megértőnek, türelmesnek kell lenned vele. Meg kell értened, hogy ő nem azt látja, hogy apa újra szerelmes és boldog, hanem azt, hogy már végképp nincs esély arra, hogy apa és anya újból együtt legyen, mint régen, mikor egészen kicsi volt. A Tündérsziget végleg elveszett!

És persze a zaklatott gyermeki lélek ezt "rosszalkodással" fogja kifejezni, mert mi egyébbel tenné.

Nekem úgy tűnik, hogy nemigen akarod elfogadni ezt a férfit a gyerekével együtt. Ha ez nem megy, akkor a férfival sem lesz tartós a kapcsolatod.

Igen, foglalkozni kötelességed lesz a gyerekkel!

.

Annyit kell eltűrnöd, amennyit megengedsz neki. Éreztesd vele, hogy az apja után elfogadod őt, de ne nyomasszad szereteteddel!

.

A lónak is két oldala van! Ha az apja jó érzésű és a gyerek nem akar téged -minden ésszerű igyekezeted ellenére!- elfogadni, helyetted keres mást. Igaza van.

Neked tán nem is a gyerek apja kell, hanem egy FÉRFI.

Nem kel végtelen szeretettel, türelemmel és mosollyal.

Nézd, az, hogy a párodnak gyereke van azzal nem tudsz mit kezdeni, de amennyiben ti komolyabbra fordítjátok a kapcsolatotokat, esetleg egy fedél alá is kerültök onnantól kezdve sem a párod sem senki nem várhatja el, hogy az események passzív szemlélője legyél, ugyanúgy rászólhatsz, nevelheted ahogy te vállalod, hogy ő gyerekestül is kell, ugyanúgy ő is vállalja azt, hogy bizony ha közös életetek van akkor bizony ugyanúgy jogod van beleszólni a gyerekkel kapcsolatos dolgokba, legalább nevelési szinten.

A válaszadók nagy részével szemben én inkább félelmet mintsem pesszimizmust érzek ki a soraidból - nem tudom mennyi idős vagy -, ami inkább az ismeretlennel kapcsolatos aggályaidat fogalmazza meg.

Azzal természetesen tisztában vagy gondolom, hogy mivel ilyen kicsi gyerekről van szó így még jó 15 évig ez egy állandó állapot lesz ami csak az utolsó pár évben fog lecsendesedni ahogy a kamasz majd önállósodik.

Ennek ellenére én azt tanácsolom neked, hogy ne fújj azonnal visszavonulót. Egy kapcsolat amúgy is fokozatosan komolyodik és nem egy gyerek bemutatása teszi azzá.

Meglátod, megtapasztalod és amíg nem ígérsz, nem lépsz nagyot addig még bármikor kiszállhatsz a dologból ha úgy érzed neked ez túl terhes, túl macerás, senki nem hibáztathat majd ezért.

Szeretned nem kell. Elfogadnod muszáj. Mindent eltűrnöd neki nem kell. (Sőt, a gyereknek is az a legjobb, ha világos, a maga szintjén teljesíthető elvárásrendszer fogadja az új helyzetben.) Nevelni, vigyázni rá, foglalkozni vele kénytelen leszel. Nem tudod kettészakítani a pasidat, és semmi jogod az ellen ágálni, hogy pl. nálatok töltse a hétvégét. Persze megteheted, hogy minden apás hétvégén fogod magad, összepakolsz és elmész hétvégézni valahova, de nem fog működni így...

Ha neked ennyire nyűg a gyerek, akkor sajna tényleg nincs más, mint a "minek kezdtél gyerekessel"?