Miért van ennyi egyedülálló szülő?

Sok igazság van abban, amit 6-os írt. Szerintem 40-50 évvel ezelőtt is volt legalább annyi rossz házasság, mint most, csak az akkori szemlélet még nem fogadta el ennyire a válás intézményét, lenézték az elvált nőket, férfiakat.

(Van, akiben még nemrég is élt ez a szemlélet: 9 évvel ezelőtt az egyik fiam azzal jött haza (majdnem sírva), hogy mi nem is vagyunk család, mert apa nem él velünk. Ezt az osztályfőnöke magyarázta neki 20 percen keresztül magából kikelve, az osztályfőnöki órán, mondván, hogy a csonka család nem család...)

Annak, hogy a válóperek többségét a nők adják be, az is oka, hogy sok férfi nem vállalja fel a szakítás felelősségét, inkább kirúgatja magát, ha már szabadulni akar. Így ő lehet a sértett fél, az asszony a gonosz.

Mert csak a mesék végződnek egy házasság után azzal a mondattal, hogy "és boldogan éltek amíg meg nem haltak" Igazából a tennivalók csak itt kezdődnek.

Bizony, egy kapcsolat nem csak a szexből áll, aminek a varázsa idővel alább hagy és akkor ott az új lángoló szerelem, aztán válunk. A kapcsolatért tenni kell, a társunkat úgy választani (a rózsaszín ködből kikukucskálva), hogy ő lesz-e az, aki a hülyeségeivel együtt is kell majd ráncos-öregen, és ő el tud- e viselni engem a hülyeségeimmel ráncos-öregen.

Sokan nem teszik ezt meg.

Szerintem (lepontozás indul) az együttélés sok embert megvezet.

Azt hiszik, ez a házasság próbája. Lehet egy érett kapcsolatban az, de ez a ritkább.

Többször megy az összebútorozás, és közben:

-pénzügyek- értelmetlenül elrendezve

-valamivel a társ sakkban tartva (házimunka, szex, egyiké a lakás...)

Azután, mert hogy telik az idő, gyerek is kéne. De könyörgöm mire?

Sokszor olvasom itt, hú ha erre nem telik minek a gyerek nekik? Nem az anyagiakra gondolok főleg, hanem a dolgozni akarásra, a felelősségvállalásra és az otthoni tennivalók tisztességes megosztására. Aki erre a háromra nem képes, az nem felnőtt a szememben,és korai neki családot alapítani, akárhány éves is.

Én több nőt is ismerek, aki úgy ment férjhez, hogy egy darabig ellesz, aztán tovább áll.

Micsoda felelősségteljesség, erkölcsi magaslat, mi?

Ja igen, mindegyik -né lett, nehogy már vénlánynak tartsák őket!

Mert az emberek mind-mind félnek. Szerintem eszméletlenül kevés olyan pár van, akik mindenbe beavatják a másikat.

És mond nem arra gondolok, hogy elmondom, milyen szartam, vagy mit mondott a barátnőm, vagy olvasd el az üzeneteimet. Nem. Ez pont az ellenkezője. Ezek mind a bizalom hiánya miatt vannak.

Mindenki fél a sebezhetőségtől, a gyengeségtől. Még a párunk előtt sem merjük beismerni, ha valamitől félünk, ha valamit szégyellünk. A másik meg, hogy ha el is kezdjük mondani, pl. "ma ez és ez történt, és annyira megalázottnak éreztem magam", akkor a másik nem figyel, csak legyint, "ne légy hülye". És ettől csak még rosszabb.

Tehát egy csomó dologban szabadabbak lettünk. Mindenki azt hiszi, attól jó egy kapcsolat, ha minden pózban szexelnek, ha tudják egymást jelszavát, ha együtt csinálnak mindent. Pedig szerintem az a jó kapcsolat, ahol őszintén el tudom mondani, mit érzek. Ha megállok előtte, és azt mondom, "félek", vagy ha ő a szemembe néz, és azt mondja, "annyira szomorú vagyok", akkor egymás támaszai vagyunk, megbízhatunk egymásban, biztonságban érezhetjük magunkat.