Fiatalon családot akarok, szerintetek ez normális?

23 éves vagyok külföldön dolgozom. Azért dolgozom, hogy később legyen pénz lakásra autóra, minden amire csak egy családnak szüksége lehet. Olyan szomorú, hogy az embereknek sok az adósságuk, külföldre kényszerülnek, vagy otthon kell túlórázniuk, hogy el tudják tartani a családjukat valahogy.

Én ezt szeretném elkerülni, szeretném ha minél többet lehetnék majd a családommal és minél jobban szeretnénk egymást.

Szeretnék egy nagyon aranyos kedves lányt megismerni, akit elvehetek majd feleségül akivel nagyon szeretjük egymást, és lesznek gyerekeink.

Olyan furcsa 23 éves vagyok, és erre vágyom családra, hogy legyen egy aranyos feleségem, akivel mindennél jobban szeretjük egymást, és együtt neveljük a gyerekünket, gyerekeinket.

Erre vágyom.

Pedig még csak 23 éves vagyok. És úgy érzem szeretnék családszerető apa, férj lenni.

Néha úgy érzem ez nem normális.

Talán azért van, mert egyedül vagyok idekint...

De amikor belegondolok elképzelem... ez mindig megérint belülről. ÉS azt hiszem erre vágyom. De nem lehet még nem állok készen, hogy tudjam biztosítani a családom jövőjét.

Nehéz nagyon, pláne egy normális lányt találni, egy kedves aranyos lányt aki képes egyáltalán, hogy jó feleség, anya legyen.

Ritka az ilyen. Azt hiszem. Az ilyen nők a szememben igazi kincsnek számítanak.

De félek amire vágyom, szinte már csak álom. Ez a világ ahol a félrelépés természetes dolog... más becsapása.

Szomorú, én sem értem miért, de én csak erre vágyom azt hiszem ez jelenti ebben a világban az egyetlen összetartó erőt, a boldogságot. Egy kis világot felépíteni magunk körül, ahol boldogan élhetünk egymás között.

Ezért gyűjtök, hogy ezt a világot megteremthessem.

Hogy szeretetben élhessünk.

Néha azt hiszem nem vagyok normális. Ennyi idősen nem kéne ilyenekre gondolnom. Csak élni az életem... kihasználni minden pillanatot, verni a pénzt.

Vágyom erre is. De egy családra igazán...