Az én szüleim sokkal jobban örültek annak, hogy megkértem a barátnőm kezét, mint az ő szülei és testvére?

Majd ha lesz gyereked, megérted, hogy nehéz elengedni a kis tipegős korból a nagylányt, ez nem azt jelenti, hogy nem örülnek, csak eszükbe jut mellette, hogy mennyire repül az idő.

Hidd el, csak idő kell míg feldolgozzák, nem vagyunk egyformák.

Nem csak arról lehet szó, hogy jaj, felnőtt a kicsi lányuk, mert akkor legalább valami meghatódottságnak lennie kéne. De így, hogy nem ismerjük őket, nem nagyon lehet megmondani, hogy mi az oka. Lehet, hogy alapvetően kedvelnek, de nem gondolták, hogy te leszel a lányuk férje, ezért kicsit csalódottak, de lehet, hogy még nagyon el sem hiszik, hogy tényleg esküvő lesz. Végül is én is ismerek olyan jegyespárokat, akik már 4-5-6 éve eljegyezték egymást, lánykérés, miegymás, de esküvő még mindig nem volt, és ha megkérdezem, hogy mikor lesz, akkor "jaj, hát az még odébb van, nem sietjük el", aztán olyan is van, ahol soha nem is lesz esküvő, mert pár év után szétmennek. Szóval lehet, hogy a szülők egyelőre ilyen "hiszem, ha látom" állásponton vannak.

Nálunk például pont fordítva volt, az én szüleim nagyon örültek az eljegyzésnek, nagyon várják az esküvőt. A vőlegényem szüleit meg valahogy nem nagyon érdekli. Nem azt mondom, hogy zavarja őket, csak hát van három idősebb fiuk, akik már rég megnősültek, a miénk már nem nagy szenzáció nekik, meg amúgy is, valahogy azt látom, hogy őket olyan nagyon azért nem foglalkoztatja, hogy mi van a gyerekeikkel. Persze megkérdezik, hogy mi van velünk, hogy vagyunk, nagy vonalakban el is mondjuk, de nem azok a fajta emberek, akik elkezdenek lelkendezni, ha a gyerekük megházasodik. Hm, hát ilyen is van, én ezen már nem lepődöm meg, ők ilyenek, tudomásul vettem már régen. Lehet, hogy a menyasszonyod szülei is ilyenek, meg az is lehet, hogy valami egészen más okból nem lelkesedtek annyira. Maximum a menyasszonyod tudja megmondani, hogy ez mennyire szokatlan tőlük, vagy hogy mi lehet az oka.