Ti mit, miket utaltok legjobban abban, hogy nincs külön szobatok?

Két problémám volt:

a nővérem zenei ízlése, és hogy szennyestartónak nézte az ágyneműs fiókom.

A 18. szülinapján Elköltözött. Hát én is hangosan ünnepeltem.

Én ugyan már külön szobában vagyok, de amit anno utáltam a közösben:

-nem lehetett a kedvem szerint kidekorálni

-akkor kb. ki lettem rúgva a szobából, mikor öcsém úgy gondolta, áthívja a haverjait

-folyton alkalmazkodni kellett ahhoz, hogy öcsém mikor akar tanulni, közben meg amikor én tanultam, ő akkor tévézett, hangoskodott

-egyetlenegy gép volt, harcolni kellett érte, persze a kijelölt fél óra után nem akart öcsém odaengedni

-nem tudtam este olvasni, mert öcsémet zavarta a fény

-öcsém folyamatosan turkált a cuccaim között, püfölte a plüsseimet, elolvasta a regénykezdeményeimet, röhögött rajtuk, cikizett

-ha rendetlenül játszott, az nyilván rám is hatással volt (pl. megyek be a szobába, rögtön rálépek egy legóra vagy építőkockára vagy Hot Wheels autópályadarabra vagy tudja a fene)

-amikor külön szobánk lett, ment a harc azért, hogy a szobából mi kié... pl. könyvekért, amiket én kaptam, de ő is olvasott, rinyált, mert jaj, az a kedvenc sorozatából van, meg különben is közös volt, így az övé... persze a gépért, a tévéért

-fürdőben kellett öltöznöm-vetkőznöm, mikor elkezdtek nőni a melleim (mert az nyilván nem játszott, hogy öcsém menjen ki

Azt pláne nem tudnám elképzelni, hogy most egy szobában lakjunk. Még nagyobb f..szkalap, mint kiskorában volt. Teljesen eltérő az életritmusunk, sőt, ő, amikor tanul, azért is hisztériázik, ha vki mellette leejt egy kupakot vagy köhög... az sem lenne jó, ha a páromat nem tudnám egy külön szobában fogadni, ha átjön.

Szegény Kérdező, hát nem irigyellek... :(

Azért az a szülő sem semmi, aki 2 gyereke mellé még beköltöztet egy mostohát is... mintha kötelező lenne összeköltözni a párjával...

A húgom egyszerűen kiállhatatlan. 9 éves.

Amikor suli után hazamegyek, arra érek be, hogy a könyvei szétdobálva, piszkos ruhák szétdobálva, játékok szétdobálva. Elég rendszerető vagyok, úgyhogy utálom az ilyet. Megkérem, hogy pakolja össze. Nem teszi. Akkor én berakok mindent a szekrényébe, úgy ahogy van. Megint kiveszi. Kirakom a folyosóra a cuccait-pontosabban kidobálom, anyu leordítja a fejem, hogy mit képzelek. ez nem csak az én szobám ://

Amikor tanulok, akkor ő énekel, megkérem, hogy maradjon csendben, mert nem lehet tőle tanulni. Nem marad. Akkor rákiabálok. Megint kiabál velem anya.

Ha hosszabb kirándulásra/nyaralásra megyek, akkor a maradék cuccot (pl: plüssök, füzetek, regényeim, kisebb fontos tárgyak) el kell vinnem a mamámhoz, mert ÁLLANDÓAN turkál. Ellopja a cuccaim. Olyankor az elég nagy munka, mert olyan mintha elköltöznék. És muszáj, mert direkt megmondom neki, hogy ne lopjon. Múltkor amikor nem pakoltam el, arra értem haza, hogy az észeres dobozom ki van pakolva, észereimnek a fele hiányzik. Gyöngyeim/radírgyűjteményemnek csak a tartója volt meg. Szalvétagyűjteményem elhasználta, mert jöttek a barátnői és odaadta nekik. Sminkjeimnek hegyük kitörve, kifolyva az alapozó.

Már gondoltam rá, hogy elköltözök de 16 éves vagyok, 2 évet még várni kell://