Miért bántom a családom? Őket szeretem a legjobban.
Ha összeveszünk képes vagyok tesómat megütni, fiatalabb vagyok nála, és lány is, de nincs bennem előtte feszültség, csak maga a veszekedés amire így reagálok.
De nem akarom bántani őket, a családom, mert nagyon szeretem őket, de nem tudom mitől van. Nem vagyok előtte való napokon feszült, vagy valami miatt rossz kedvű.
Nincs semmi baj. Csak annyi, hogy lett öngyilkos a családomban ezelőtt 3 évvel, amit nehéz feldolgoznom,és nagyon hiányzik..
Nem tudom kezelni, és ők nem érthetik, hogy nem azért bántom őket , mert tényleg akarom, hanem mert nem tudom visszafogni magam :(.
Nekem fáj ez az egész a legjobban.
Egy-egy veszekedés után, már én is az öngyilkoságon gondolkozom, nem azért, hogy másoknak fájjon, akik szeretnek, hanem,hogy ne tudjak többé fájdalmat okozni... Nagyon elvagyok keseredve.
Valamit muszáj lesz tenni, mert hiába ritka ez az eset, mert amúgy tényleg nagyon-nagyon ritka, 4-5 havonta ha összeveszünk ez előfordul, máskor csak visszaszólogatunk egymásnak, mégis nagyon bánt... Hisz nem normális, hogy bántok másokat, és azzal sem lenne megoldva semmi, ha nem kezdenének veszekedni velem,meg jönni utánam,és mondani a magukét, pl: tesóm amit szokott,mert netán családom lesz, és a férjem/élettársam ezt csinálná, nem megoldás,hogy neki megyek...
Magamon kell segíteni:c.
Kamasz vagy, ugye?
Keresd fel az iskolapszichológust, segíteni fog.
Igen az, pont most vagyok benne szinte a legjobban, 16 évesen. :(.
Jó lenne kijutni belőle,mert tombolok tőle sokszor.
Köszönöm a tanácsot:).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!