Tavaszi fáradtság, vagy már nem érdeklem?

A férjemmel 1 éve házasodtunk össze. Baba nincs, de együtt élünk.

Mostanában észrevettem, hogy beszélgetés közben alszik el. Eleinte mosolyogtam rajta, adtam neki egy puszit és én is megpróbáltam elaludni.

De ez már a nagyon sokadik alkalom.

Előző héten végig vidéken volt munkaügyben. Minden nap éjfél után hívott fel, és akkor is még a többiekkel tartott valahová, nem aludni ment, hogy másnap reggel frissen kezdjen neki a munkának.

Ezzel nekem nincs bajom, mert ha bírja, akkor csinálja.

Tehát egész múlthéten 3-4 órákat aludt és az egész napokat végigdolgozta, majd az éjszakákat beszélgetéseken töltötték (nem munkahelyi jellegűeket).

Tegnap pedig hazajött. Rengeteg segítségre lett volna szükségem, de kaptam mástól, szóval nagy probléma nem volt. Van egy betegségem ami súlyosbodott, é fájt mindenem. Tudta nagyon jól, hogy annyi erőm nem volt, hogy a szennyesét a mosógépbe tegyem. Egész nap pihentem inkább. Ő hazajött elmesélte mi volt nagy vonalakban, majd letusolt és bevágta a szunyát. Szivesen elmondtam volna neki hogy mi történt velem is. De nem engedte hogy elmonjam és nem is érdekelte, nem kérdezett tőlem semmit.

Kicsit azt érzem, hogy csak magával törődik és nem érdekli más. Ma reggel ahogy felébredt elkezdett velem kiabálni, hogy miért nem rendeztem az öltönyét, mert neki az már kellett volna mára. Nem vagyok a cselédje, amit közöltem is vele, majd elviharzott.

Most pár napra el akarok költözni. Úgy érzem nem fogja belátni az önzését. Enni és aludni jár haza. Mintha mjindegy lenne hogy én itt vagyok-e vagy sem.

Veletek történt hasonló?