Néha úgy érzem a páromnak csak a "szeretője" vagyok és nem tekínt rám mint társ, mint férfi. Honnan tudhatom, hogy igazán szeret e?

"Egy dologban mindenképpen igaza van a nőnek, egy bizonytalan pasi nagyon idegesítő tud lenni hosszabb távon. Nem bízol benne hogy őszinte, nem bízol magadban hogy jó vagy -e neki. A legtöbb nőnek a magabiztos férfi tetszik, aki nem teszi magát függővé a kapcsolattól, megáll a lábán akkor is ha szétmennek."

Sokszor arra nem gondol senki,hogy egy magabiztos pasi nem lesz magabiztos,mert beleszeret egy nem éppen magabiztos nőben?És nem azt tartja szem elött,hogy most ki hogyan áll meg a lábán?Amikor összejöttünk,én 2 évig egyedül voltam,sokszor megálltam már egyedül a lábamon.Ugyan akkor szerelmesek lettünk,egyé olvadtunk,vagy hogy szokták ezt mondani.Onnantól kezdve minden közös volt,az érzelmeink vezéreltek minket és a szív,minden buktatóval ami ezzel jár.Amikor az egyik elkezd jobban önállosodni,akkor kezdődik ez,amiről te beszélsz.Én olyan fajta vagyok,aki ha szeret valakit,akkor átadja magát az érzelmeknek és a dolognak,nyílt lapokkal játszom,ha valakivel együtt vagyok,akkor nincs nálam kérdés,hogy vajon ő e az.Amíg nem vetem bele magam,addig ez nem derülhet ki.De ő néha ebbe korlátozza magát,hogy teljesen alá vesse magát a dolognak,hogy olyan dolgok beinduljanak,ami ezt eldönti.Én tudom hogy egy nőnek fontos a biztonság,de én nem érzem,hogy ezt ne kapná meg tőlem.Amúgy én már az elejétől éreztem,hogy ő nem magabiztos,egy nőnek is annak kell lennie csak másképpen.Egy nem magabiztos nő,is tehet egy pasit bizonytalanná ha érted mire gondolok.

ma 08:09

Ez az hogy a szexuális életünk rendben van.Ma reggel is ő kezdeményezte a szexet.Viszont az van,hogy ha én kezdeményezek,akkor nem mindig akarja.Mostanában inkább ő kezdeményez.Régebben szívesen vette,ha én kezdeményezek.

ma 08:49

Az a helyzet hogy sok mindent nem írtam le.Az eleje úgy kezdődött amikor megismerkedtünk,hogy én éltem a saját életemet én lazább vagyok,aki könyebben ismerkedik,megáltam már sokszor a lábamon egyedül is.Ő viszont a visszafogott típus aki nehezen ismerkedik,de viszont uralkodó típus.Én amikor összejöttünk 1 hónapig ismerkedtünk,én már egyből belevetettem volna magam,de ő már az elején behúzta a vészféket,visszafogta magát.Egy italt nem volt hajlandó elfogadni tőlem.Ez addig "fajult" hogy valahogy ő kezdett el uralkodni egy idő után,nem fogadta el a helyzetet,kicsit álomvilágba kergette magát.Én úgy gondolom a férfi kell hogy "írányitson" na ő ezt nem fogadta el tőlem,így inkább visszafogta magát.Sokszor kérdeztem hogy mitől fél,hiszen nem nagyképűség de talpra esett vagyok,sok élethelyzetben megálltam már a helyem,itt vagyok neki,csináljuk a dolgokat.Az elején ő agyalt sokat,most meg valahogy átfordult a dolog.Én olyan vagyok aki szereti belevetni magát a dolgokba,de ő mindig nyugtatott,hogy hova sietünk stb.A nyugodt stílusával,tényleg nyugtatóan hatott az én kicsit vehemensebb stílusomra.Amit akkor jónak gondoltam,hagytam megélni nőiességét.Szóval ez nem olyan egyszerű sztori,arról nem beszélve,hogy sokszor bizonyítottam már neki az életeben.Amikor én megéltem volna a kapcsolatot,akkor behúzta a vészféket,ez elbizonytalanított és akkor kezdtem el kérdezgetni,hogy miért nem meri jobban belevetni magát.Erre mindig jött a magyarázat,hogy azért mert ő ilyen,fogadjam el.Ő mindig is ilyen visszafogott volt.Most a példa mutata,hogy valójában nem visszafogott,az csak egy álarc volt.Én így gondolom.Valamiért már az elejétől nem bizott ő bennem,és nem én ő benne.Sajnos így leírva ez kevés,de az éremnek két oldala van,ha itt lettél volna és láttad volna az elmúlt éveket,akkor másképpen gondolnád.Nem merte az elején sem átadni amgát,most jutott el arra a pontra,hogy szeretné megélni rendesen a kapcsolatot,de az hogy ide jutottunk,arról ő is ugyan úgy tehet.