Mit csináljak?! Kétségbe vagyok esve és mára teljesen összetörtem, ha ez tovább így meg összeroppanok. Kérlek ne oktassatok ki, tanácsoljatok valamit. A családom teljesen elnyom.
A problémám kb. 26 éve kezdődött, már a megszületésem pillanatában eldőlt a sorsom.A szüleim soha nem hagyták el a családi fészket, vagyis a nagyszüleimnél élünk még most is. (anyai oldalról) Amikor 4 éves voltam megszületett a testvérem és engem a nagyszüleim így magukhoz vettek, a testvérem pedig anyámékkal maradt. Innen indult az, hogy a nagymamámmal igen szoros volt a kapcsolatunk, de ahogy idősebb lettem ez megváltozott. Mindenbe beleszólnak, régimódi a felfogásuk és túlságosan magukhoz akarnak kötni, birtokolni akarnak. Anyám élete nem úgy alakult, ahogy ők elképzelték neki. Apámat a mai napig nem fogadták el (ezt valahol megértem, anyámat belevitte az alkoholizmusba, értünk nem sok mindent tettek meg,nem építkeztek, várják a kész házat) Amikor tini voltam, nem úgy éltem meg azt az időszakot, mint a barátaim (nem buliztam, nem csináltam semmit). 18 évesen megismerkedtem a párommal, akivel most is együtt vagyunk. Egyelőre. Mindent megtett azért, hogy elfogadják, ha a nagyiéknak orvoshoz kellett menni, Ő vitte őket, vagy nem tudtak megoldani valami,sokszor segített….… Egyszer rákérdezett a nagyiéknál, hogy nála aludhatok-e, erre jött a nagy felháborodottság, hogy ezt hogy képzeli…. Rám is csúnyán néztek, és ha én hoztam fel, szinte vérben forgott a szemük és azzal jöttek, hogy a mi családunkban ez nem szokás. A sok sikertelen próbálkozás arra késztetett, hogy hazudjak nekik. Az akkori munkám miatt, megtudtam oldani, hogy a páromnál aludjak és ez megy évek óta. Mostanra oda jutott a dolog, hogy a párom választás elé állított, vagy Ő vagy a családom. 3 éve várja, hogy hozzá költözzek. Amikor ezt otthon szóba hoztam azzal jöttek, hogy amíg ők élnek, nem költözhetek el. És, ha mégis házasság nélkül felejtsem el. Nem akarom őket megbántani, mert már nagyon idősek és ők neveltek fel (a korukhoz képest jó erőben vannak). Olyan jó lenne, ha megértenék, hogy nem vagyok már gyerek, ha elfogadnák azt amit akarok. A párom már több, mint 1 éve nem jön át hozzánk, mert azzal próbálják telebeszélni a fejem, hogy csak kihasznál. (7 éve vagyunk együtt ez minden bizonnyal kiderült volna már.) Szeretjük egymást, én is szeretnék elköltözni, de nem akarom őket megbántani. (Általában azt a fajta lelkiterrort alkalmazzák, ha valami nem tetszik nekik, hogy rosszul vannak.) Adjatok tanácsot kérlek, mert megőrülök. Most azt mondta a párom, ha nem költözök hozzá, inkább hagyjuk egymást… Nem akarom elveszíteni, de egyedül nem tudok megbírkózni ezzel.
Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszú lett, de talán így átlátjátok a helyzetet.
Véletlenül elküldtem.
Szóval sajnos a párodnak igaza van, ő ott áll melletted, akármilyen nehéz is de neked is ki kell állnod mellette, jogosan érzi azt hogy fontosabb a nagymamád mint ő. Pedig nem a nagyi fogja leélni veled az életét ha nem ő, vele tudnál családot alapítani. Igazából a saját boldogságod és a nagymamád elégedettsége között kell választanod, legyél önző kérlek. A párod ha ilyen választás elé állított akkor már nem fogja sokáig bírni, el fog hagyni, megéri? Eldobnád a lehetőséget hogy boldogan élhess vele, gyerekeitek szülessenek, csak mert a nagymamád egy önző ember aki uralkodik feletted? Normális szülő a gyereke boldogságát előbbre tartja a sajátjánál.
Nézd, itt teljesen világos és egyértelmű a kép: 26 évesen illene már kicsit a saját lábadra állnod, és felnőtt nőként viselkedned.
Tudom, hogy a hozott minta nagyon rossz, és alaposan félreneveltek, de már felnőtt vagy, próbáld meg tudatosítani magadban, hogy egy önálló, szabad nő vagy, aki a saját belátása szerint dönthet. Te 7 év alatt gyakorlatilag hülyét csinálsz belőle. Együtt vagytok, de mégsem. Mindent húzol-halasztasz, csak hogy az ősök kedvében járj.
Az meg borítékolható, ha ez így fog tovább menni, te SOHA nem fogsz vele összeházasodni, de még összeköltözni sem. Mert a családod nem engedi, te meg engedelmes pulikutya módjára úgy táncolsz, ahogy ők fütyülnek.
Csodálkozol, hogy választás elé állított? Szerinted ki akarna egy olyan kapcsolatban megöregedni, ahol minden másoktól függ?
Persze, dönthetsz úgy is, hogy te márpedig továbbra is úgy ugrálsz, ahogy a szüleid/nagyszüleid mondják. De ez esetben ne hibáztasd barátodat, hogy el fog hagyni. Úgyis majd találnak neked mást, valakit, aki lehet, hogy neked nem is szimpatikus, de anyádnak tetszik, nagyszülők is irányíthatják kényük-kedvük szerint. Ezt akarod?
A választás a tiéd.
Minden esetre én ilyen hozzáállással már 2 év után elhagytalak volna.
Egyébként meg szüleid nem hiába lettek olyanok, amilyenek. Nem véletlenül nyúlt édesanyád az alkoholhoz, és ezt ne csak édesapád számlájára írd! ÉS rád is hasonló sors vár, ha maradsz.
Köszönöm a sok tanácsot.
Ma lesz a nagy beszélgetés a párommal. És, ha egyetértünk mindenben, költözök. Muszáj! Nem akarom elveszíteni, a családom talán megbékél majd....
Mindenkinek tegyél egy nagy szívességet, és költözz el. Fogod magad, összeszeded a cuccaidat egy nagy táskába, és elmész dolgozni, aztán nem oda mész haza.
Ha nagyon nyuszi vagy (ne legyél), akkor apránként kicsempészed a cuccaidat, amikor munkába indulsz.
És kész.
Nem olvastam vegig az előttem szólókat, de az látszik, hogy te ugyanúgy otthon ragadsz mint anyukád, csak te látod, hogy ez nem jó, mégis képtelen vagy mozdulni. (Szülői minta)! Viszont ha nem veszel erőt magadon, akkor az alkoholizmus, mint szülői minta is megérinthet, mert tönkre teszed az életed. Ne méregből menj el, ne veszekedjél velük, mond meg nekik, jogy szereted őket, de elköltözöl, mert felnőttél. Nem engedik? Olyan nincs, fogod a cuccod, és "sziasztok, mindenkit szeretek". Mérgesek? Persze, majd megbékélnek... De ha te maradsz, akkor hagyod, hogy tönkre tegyék az életed.
Lehet a szüleidnek is azért ment tönkre a házassága, mert apukád soha nem lehetett családfő. Mindig az anyós-após páros mondta meg mit csinálhat, és ahelyett, hogy ő is azt csinalta volna mint a párod, hogy választás elé állítja anyukadat, inkább az alkoholizmust választotta.
Gyenge volt, és te is az vagy, ha képtelen vagy a saját kezedbe venni a sorsod....
Kedves Kérdező!
Várjuk az eseményeket? Hogy alakult a beszélgetés?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!