Mit csináljak?! Kétségbe vagyok esve és mára teljesen összetörtem, ha ez tovább így meg összeroppanok. Kérlek ne oktassatok ki, tanácsoljatok valamit. A családom teljesen elnyom.
A problémám kb. 26 éve kezdődött, már a megszületésem pillanatában eldőlt a sorsom.A szüleim soha nem hagyták el a családi fészket, vagyis a nagyszüleimnél élünk még most is. (anyai oldalról) Amikor 4 éves voltam megszületett a testvérem és engem a nagyszüleim így magukhoz vettek, a testvérem pedig anyámékkal maradt. Innen indult az, hogy a nagymamámmal igen szoros volt a kapcsolatunk, de ahogy idősebb lettem ez megváltozott. Mindenbe beleszólnak, régimódi a felfogásuk és túlságosan magukhoz akarnak kötni, birtokolni akarnak. Anyám élete nem úgy alakult, ahogy ők elképzelték neki. Apámat a mai napig nem fogadták el (ezt valahol megértem, anyámat belevitte az alkoholizmusba, értünk nem sok mindent tettek meg,nem építkeztek, várják a kész házat) Amikor tini voltam, nem úgy éltem meg azt az időszakot, mint a barátaim (nem buliztam, nem csináltam semmit). 18 évesen megismerkedtem a párommal, akivel most is együtt vagyunk. Egyelőre. Mindent megtett azért, hogy elfogadják, ha a nagyiéknak orvoshoz kellett menni, Ő vitte őket, vagy nem tudtak megoldani valami,sokszor segített….… Egyszer rákérdezett a nagyiéknál, hogy nála aludhatok-e, erre jött a nagy felháborodottság, hogy ezt hogy képzeli…. Rám is csúnyán néztek, és ha én hoztam fel, szinte vérben forgott a szemük és azzal jöttek, hogy a mi családunkban ez nem szokás. A sok sikertelen próbálkozás arra késztetett, hogy hazudjak nekik. Az akkori munkám miatt, megtudtam oldani, hogy a páromnál aludjak és ez megy évek óta. Mostanra oda jutott a dolog, hogy a párom választás elé állított, vagy Ő vagy a családom. 3 éve várja, hogy hozzá költözzek. Amikor ezt otthon szóba hoztam azzal jöttek, hogy amíg ők élnek, nem költözhetek el. És, ha mégis házasság nélkül felejtsem el. Nem akarom őket megbántani, mert már nagyon idősek és ők neveltek fel (a korukhoz képest jó erőben vannak). Olyan jó lenne, ha megértenék, hogy nem vagyok már gyerek, ha elfogadnák azt amit akarok. A párom már több, mint 1 éve nem jön át hozzánk, mert azzal próbálják telebeszélni a fejem, hogy csak kihasznál. (7 éve vagyunk együtt ez minden bizonnyal kiderült volna már.) Szeretjük egymást, én is szeretnék elköltözni, de nem akarom őket megbántani. (Általában azt a fajta lelkiterrort alkalmazzák, ha valami nem tetszik nekik, hogy rosszul vannak.) Adjatok tanácsot kérlek, mert megőrülök. Most azt mondta a párom, ha nem költözök hozzá, inkább hagyjuk egymást… Nem akarom elveszíteni, de egyedül nem tudok megbírkózni ezzel.
Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszú lett, de talán így átlátjátok a helyzetet.
Egyértelmű, költözzél. Szépen szedd össze a cuccaidat, beszélj a pároddal, hogy mikor lenne a nagy nap, és amikor már közeledik a nap, ülj le velük és mondd el nekik, hogy így döntöttél, x napon költözöl. Lesz majd hiszti, csapkodás, fenyegetőzés, de te csak szorítsd össze a szádat és költözz. Ha most nem válsz le róluk, akkor soha.
Ők majd megbékélnek.
Figyelj, itt nem lehet mindenki kedvére tenni. A nagyidéknak egy a lényeg, te maradj ott. Hidd el, ha menyasszony lennél, és készülnétek az esküvődre, akkor is lennének kifogásaik, akkor is megpróbálnának visszahúzni.
Egy normális szülő/nagyszülő képes elfogadni, ha a gyerek felnőtt, az élet rendje a kirepülés.
Vagy erőt veszel magadon, vállalod a konfliktust és éled a saját életed, vagy hagyod, hogy örökké maguk mellett tartsanak.
Szakítasz a mostani pároddal, jön egy következő pasi, és hiába leszel egyre idősebb, akkor is tiltani akarnak majd mindtől.
26 éves, felnőtt, önálló keresettel rendelkező nő vagy. Közhely, de neked a saját sorsodat kell élned, a saját döntéseidet meghoznod, nem egy mások által elképzelt élet szerint vegetálnod.
Az én apám is ilyen "fészekmarasztaló" fajta, a két tesóm még otthon is lakik, teljesen idegbeteg volt már a gondolattól is, hogy én elköltözöm. "Te csak menyasszonyi ruhában mész el innen" és hasonló szövegei voltak. Becsuktam a fülem és költöztem. Érdekes módon, megbékéltek a helyzettel. Most az öcsémet próbálja manipulálni, hogy miért akar külön, albérletbe menni 22 évesen.
A lelki terror mindig az marad. Te döntesz, hogy kilépsz belőle vagy hagyod.
Hazasodjatok ossze
Mindenkinek meglesz az orome aztan johet az unoka is.
Ha szeret elvesz hiszen mar 7 eve udvarol.
Istenem... Persze, hogy költözz el! Ne félj, nem lesz semmi bajuk, csak így próbálnak zsarolni.
Az meg szeirntem teljesen érthető a pároddol, hogy nem akar így elvenni, mielőtt összeköltöznétek. Ő honnan tudja, hogy nem költöznél vissza házzasság után is?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!