Hogyan vagy mennyi idő után lehet feldolgozni azt ha valaki elveszt egy szülőt?

Részvétem. Nehéz lesz, nagyon. Mindenkinek más segít.

Nekem a munkám segített szüleim halálakor. Minden reggel felkeltem, és mentem dolgozni.Sokat túlóráztam, késő estig dolgoztam. Amíg dolgoztam, legalább keveset gondolkoztam. Amikor rám tört a fájdalom, a WCben sírtam ki magam. És hónaprólhónapra könnyebb lett. De még ma is nagyon hiányoznak.

Menjel el szakemberhez, mert ezek nem normalis gondolatok- plvolt baaratnom, de miert nem inkabb apammal voltam? Termeszetes, hogykapcsolatban elsz, es, hogy o az elso. Le kell szakadni a szuloktol, ez igy van jol, ne legyel ezen kibukva.

Ne okold magad, te semmirol nem tehetsz, elment, mert valami baja lett, amin mar nem tudtam segiteni.

A gyogyszer nem megoldas semmire' csak elfedi a tuneteket, inkabb pszicologushoz menj, aki feldolgozni/elengedni segit.

En 13 evesen vesztettem el anyat. Akkor mar egy honapja korhazban volt, ahova nem mehettem be. O nem akarta, hogy lassam. Marcius 13-an akart apa bevinni, mikor mar intenzivre vittek, de nem sokkal reggel 8 utan meghalt.

Nagyon nehezen lehet beletörődni a megváltoztathatatlanba, de erre kell törekedni. Előre nézni, és nem hátra. Mennyi idős vagy? Én 33 voltam amikor meghalt apukám. Ráadásul akkor lettem terhes a kisebbik lányommal, akinek érkezésének hírét már nem tudtam vele közölni, mert vártam hogy jobban lesz, de nem így lett. Hirtelen kórházba került ő is, és pár nap múlva elment. Ráadásul a fiamnak pont akkor volt a szülinapja, amikor bekerült, a tortáját már megrendeltük, persze az ünneplés nem a tervezettek szerint lett. Én pontosan megéreztem, amikor távozott. Hajnali 3-kor felébredtem, és valahogy éreztem. Olyan volt, mintha álmodtam volna, hogy búcsúzni jött. Mint kiderült reggel, akkor halt meg. Nagyon nehéz volt tudomásul venni, beletörődni. De ő is ezt akarta volna, hogy próbáljuk meg, éljük az életünket, tudom. Engem az bántott a legjobban, hogy a várva várt kis unokájáról már nem tudhatott. A lányom születése után gyorsan feltűnt, hogy úgy alszik, olyan pozícióba, ahogy apu, és azóta is (most 6 éves) A szemét, arcvonásait tőle örökölte, és a természetében is hasonlít rá.

Éld át a gyászt, a fájdalmat, de aztán próbáld elengedni őt. A szépre, az együtt töltött szép napokra emlékezz. Nálunk nincsenek kint fotók a falakon, és anyukámnál sem. Valahogy könnyebb volt a halála után, nem látni állandóan. Néha nézegetjük őket, de még mindig nem tettük ki. A kislányom 2 éves múlt, sosem látott apuról képeket előtte, amikor néztük az esküvői videónkat, és ő megszólal, anya a papával táncol. Hátborzongató volt, és megmagyarázhatatlan. A középső lányom meg a temetés után kb 2 héttel jöttünk haza anyukámtól, be akartam ugrani hazafelé a temetőbe, ahogy megálltam előtte, ő integetett befelé, azt mondta ott a papa. Ő akkor 2 éves volt. Nem is mertem bemenni.

Ne legyél pesszimista, ne a rosszat várd, mert bevonzod az életedbe. Érnek mindent veszteségek, fájdalom, csalódások. Meg kell élni, majd tovább lépni, elengedni. Ezt próbáld te is, apukád sem akarná, hogy boldogtalan legyél, ős is a sikereidnek, a boldogságodnak örülne.