Betölti még a család a hagyományos szerepét?

A csoportos szidást soha nem tartottam jó nevelési eszköznek. Ez csak a gyerek megalázása. Inkább higgadtan le kellene ülni és a pedagógussal közösen kitalálni, hogy mivel lehetne helyes viselkedésre ösztönözni a gyereket. A család pedig normális esetben igen, betölti még a hagyományos szerepét. Ami neveléssel együtt a biztonságot is biztosítja. Mivel a törvények és minden más is megváltozott a nevelésbe új eszközökre van szükség. Régen a tanárnak ott volt a pálca, szülőnek a nadrágszíj. Ma már ennél azért többet tudunk a gyerekekről. Csak valahogy a pedagógusok és a szülők nem tudnak, vagy nagyon nehezet találnak más eszközt a rendbontás kiküszöbölésére. Az okos tanár a "neveléssel" nem vár arra, hogy a szülőt behívja, helyben megoldja a dolgot. Pl. a gyerek hintázik a széken. Figyelmezteti a gyerek, ha a hintázás folytatódik elveszi a széket azon az órán a gyerek állva dolgozik. A "buta" tanár rászól, majd telefonnal fölveszi, hogy a gyerek hintázik aztán behívja a szülőt, hogy csináljon vele valamit. Úgy gondolom, hogy az iskolában a tanár feladata rendet tenni otthon pedig a szülőé.

Sarkított példa volt. Nem gondolom, hogy az akkor jó, vagy jó volt. Magam sem használnám egyiket sem a gyermekeimnél. Első sorban a szülő nevel, de az iskolában a helyes viselkedési normát a pedagógus kell, hogy elérje. Persze tudom, vannak akik peremről bejárva olyan viselkedési normát hoz magával, amivel nehéz jól dolgozni, de van rá példa, nem lehetetlen. Az iskola ma már nem megismertet a világ működésével, nem mutatja meg a a betűk és számok pozitív világát, hanem tudást ver a gyerekek fejébe. Tanulásra kényszerít, nem tanulást szerettet. A szülő, ha ügyes akkor tud rajta tompítani. Ha nem, akkor a gyerek kiég.