Milyen lépéseket tehetek, illetve tehetünk a férjemmel közösen az exneje ellen ebben a helyzetben?
Babát várunk, néhány héten belül szülni fogok. A férjem exének nem tetszik a dolog, mert szerinte a baba miatt háttérbe szorul az ő ovis gyerekük.
Képtelen elfogadni a dolgot, hogy a volt férje a válás után összejött velem, feleségül vett és gyereket vállaltunk.
Folyamatosan azt hangoztatja, hogy neki nem kell elfogadnia a tényt, hogy nekünk gyerekünk lesz, mert neki semmi köze ami gyerekünkhöz, neki csak a férjemmel közös lánya számít. És érezhetően a baba ellen hangolja a gyereket, folyamatosan azt sulykolja a gyerekbe, hogy a baba márpedig nem lesz a testvére (a féltestvére sem!), és hogy a gyereknek nem kell elfogadnia a tényt, hogy apukájának másik gyereke is lesz. És ez természetesen érezhető is a gyereken, ahogy közeleg a szülés ideje, egyre ellenségesebb lesz velünk és a babával szemben is. nem mintha egy sima testvérféltékenység nem lenne elég, az ex még rá is tesz erre jónéhány lapáttal, és azt az érzést erősíti a gyerekben, hogy a baba az ő ellensége, és hogy ellene irányul minden, mi azért vállaltunk gyereket, hogy neki rossz legyen.
Lassan már tényleg tűrhetetlen a helyzet, kb minden nap történik valami, amin felhergelem magam, pedig ha valamikor, hát most aztán nyugalomra lenne szükségem. Nem használ a szép szó, nem használ semmi.
Így szeretném tudni, milyen jogi lépéseket tehetek, illetve tehetünk közösen a férjemmel azért, hogy az exe leállítsa magát, méghozzá sürgősen? Lehet valahogy kényszeríteni arra, hogy befejezze a gyerek gusztustalan manipulálását? Volt már valaki hasonló helyzetben?
Próbálkozhattok egy kérelemmel a gyámügy felé, amelyben kéritek a kislány pszichológus általi meghallgatását. Azzal indokoljátok, hogy az anya az apa és az új testvér ellen hangolja a kislányt.
Ma már elvileg létezik olyan passzus a családjogi törvényben, ami tiltja a másik szülő elleni uszítást. Csak sajnos elég nehéz bizonyítani...
Egyébként válás után az összes szabályozás, ami a gyerek érdekeit védené, egy kalap kaka. Sokszor van hasonló helyzet, mint a kérdezőé, és hiába a sok beadott kérelem, hiába, hogy a gyerek az elvált szülők közti harctól lelkileg sérül, mégsem tesznek az érdekében semmit... :(
Az ilyen "anyák", akik eszközként tekintenek a gyerekükre, amivel az exférjüket bánthatják, ezek soha nem is szerették a gyereküket. Maguknak szültek, tulajdonnak tekintik a gyereket, és szerintem nem valók anyának. Az apák helyében én beadnám a gyerekelhelyezés újratárgyalásának kérelmét. Ott már kell lennie pszichológusi vélrménynek, az pedig látni fogja, hogy anyuka egy kártékony, önző perszóna. És még akár el is lehet tőle venni a felügyeleti jogot.
Sajnálom a kislányt, kérdező. Az önző anyja most akarja tőle elvenni a családját. Hogy egyedül ő maradjon neki. Hogy irányíthassa.
Beszélgessetek vele. Hogy tudja, ő is hozzátok tartozik. Őszintén, és indulatok nélkül. Apa vigye el valamerre. Beszélgessenek. Hogy érezze a törődését.
Neked pedig kitartást. :(
A gyerek még 3 éves sem volt, amikor ők elváltak. Anyuka akart válni, mert beleszeretett valaki másba, akivel azóta is együtt van.
Én csak a válás után ismertem meg a férjemet, de ezt írtam is a kérdésben:
"Képtelen elfogadni a dolgot, hogy a volt férje a válás után összejött velem, feleségül vett és gyereket vállaltunk. "
s ha ő szülne újra, az se lenne tesó? azt a gyermeket sem kéne szeretni...
pfff...
Egy előttem válaszoló remekül leírta. Az ilyen nő nem való anyának, én ezeket csak genetikai anyának tartom. Elég szomorú, h egy örökbefogadó családot, v egy egyedülállót kínpadra feszít a rendszer - néha évekig -, aki meg képes szülni, meg megcsinálni szerencsétlen gyereket, azt meg senki nem nézi, h alkalmas-e....
Azt kell mérlegelnetek, kérdező, hogy szép szóval meg lehet-e győzni az exet, vagy sem. Ha nem, akkor gyámügy.
Őszintén; lehet még rosszabb a helyzet? :(
Egyébként bárki írhat feljelentést a gyámügyre, akár névtelenül is. De érthető módon nagyobb szavahihetőséggel bír egy névvel-címmel ellátott papír, mint egy anonim.
Ha feljelentitek az anyát, arról őt is értesítik, bármi lesz a vége, erre számítsatok. És fogadjatok fel ügyvédet, mert anélkül akkor is leráznak benneteket formai hiányosságokra hivatkozva, ha egyébként jól látható, hogy igazatok van.
Te és a párod tudtok beszélgetni a kislánnyal, már 6 évesen elég értelmes, hogy megértse, mi történik. Szeretettel kell felé fordulnod, bár biztos nehéz ha olyasmiket mond amit leírtál. Talán belátja, hogy az anyja nem mond igazat és az apja és te is szeretitek, a baba pedig igenis a testvére lesz.
Én biztos rettegnék majd a pici babával egyedül hagyni egy percre is, ki tudja meggondolatlanságában mit tesz...
Anyukát ha nem lehet meggyőzni, akkor kérlelhetetlenül a gyerek lelki fejlődésére hivatkozva újratárgyaltatni az elhelyezést, mert neki is árt az anyja hatása.
"a férjem nem akar a gyámügyre menni, fél attól, hogy ezzel csak még jobban feldühítené az anyukát, viszont a helyzet nem változna, illetve rosszabb lenne utána."
Szerinted ha így halad minden akkor ennek mi lesz a vége? Ugyanaz. Teljes elhidegülés csak előtte még pár év kínlódás és szenvedés. Tehát jó lenne ha a férjed tököt n9vesztene és tenne is valamit a lánya lelki egészségéért. Mert a kedves anyucija épp most csinál belőle lelki nyomorékot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!