Mit gondoltok az alábbi helyzetről (rokon kisgyerekkel kapcs. )?

nagyon szeretem a párom családját, aranyos, kedves emberek, de a párom az első, aki továbbtanul, mind a 3 tesója szakmunkást végzett. ezzel semmi bajom, mert tényleg rendes emberek, már 4 éve egytt vagyunk, együtt élünk, tehát nem sznobizmusból mondom, csak mint tényt. szóval a párom bátyjának van egy kislánya, most 4-es. egy nagyon pici faluban élnek, messzebb a várostól, nem túl jó anyagi körülmények között, de ami úgy nekik kell, arra van pénz. viszonylag ritkán találkozunk, de nagyon megszerettem a kislányt. a korához képest annyira okos, érdeklődő, értelmes, hogy hihetetlen. pedig sok kisgyereket ismerek, de ő tényleg nagyon okos, csak olyan visszahúzódó. tipikusan olyan kisgyerek, akinek támogatás és magasabb szintű oktatás kéne, különórák(egy falusi iskolába jár), mert akárki lehet belőle. csak sajnos a párom családjában ez nem divat, szeretik persze, de ilyen tekintetben egyáltalán nem foglalkoznak vele, észre sem veszik mennyire tehetséges. az apja főleg nem, elég mufurc ember, és bár szereti, de minden más tekintetben "elnyomja", lehurrogja, hogy most már csend legyen. hülyén hangzik tudom, de remélem érthető mit szeretnék mondani.a környékükön is csak egy szakiskola van és ők nem az a típus, aki középsuliban kollégiumba engednék, mert mindnekinek szakmája van, neki is jó lesz az. engem ez nagyon dühít. tényleg nem lenézésből vagy ilyesmi, csak látom, hogy ő többre képes, de ehhez egy támogató, odafigyelő környezet kéne. persze úgy érzem semmi jogom ezzel foglalkozni sőt, ahoz sem, hogy ezt érezzem, mégis így van. párom is hasonlóképpen véli(bár kevésbé permanensen, mint én) már arra is gondoltam, hogy felajánljuk, hogy ha szeretne gimibe menni a legközelebbi nagyvárosba, akkor koli helyett lakhat nálunk, segítünk neki, csak vegyék fel, tanuljon. de nem merek ilyet mondani, mert talán az ellenkezője sülne ki belőle, könnyen vehetnék lenézésnek meg talán az apja nem is engedné.

azért írtam ki ide a kérdést, mert kíváncis vagyok mások véleményre. találkoztatok-e már ilyen helyzettel, egyáltalán jogos, ahogy érzek az üggyel kapcsolatban? szerintetek hogy segíthetnék neki? sajnos messzebb lakunk egymástól, de valahányszor találkozunk, mindig velem foglalkozik, nagyon jóban vagyunk, sokat beszélgetünk. de ez kevés.

előre is köszönök minden véleményt.