Nálatok mennyire vettek részt a leendő nagyszülők a készülődésben a baba születése előtt?

Egyik szülő sem zsongott be nálunk, nem is hagynánk nekik, mert szeretünk magunkra hagyatkozni.

Ne problémázz szerintem ezen, mindenki másképp éli meg ezt, attól még lehet nagyszerű kapcsolatuk az unokájukkal a későbbiekben. Sőt!

A szüleidnek az első unoka?

Álatlában az anyai nagyszülők jobban be vannak indulva. Hiszen az ő lányuk a terhes.

Az apai nagyszülőknek "csak" a menyük terhes. Ők akkor lesznek igazából nagyszülők, ha megszületett a baba.

Off: Nekem meghalt az első kisbabám a születése után. Anyósomék eljöttek még aznap hozzánk. Anyósom másnap a sógorommal jókat nevetgélt, apósom meg szó szerint ezt mondta: "Annyi baj legyen! Még fiatalok vagytok."

Utána missed ab.-om volt, amire szó szerint ugyanezt mondta.

A szüleim depressziósak lettek.

Most 3 hónapos terhes vagyok, és nem tudnak róla anyósék. Gondolom érthető.

Tudom, hogy ez szélsőséges példa, de ez a különbség.

Én is arra tippelnék a ti esetetekben, hogy nekik negyedik unoka, már nem akkora szám. Ez persze szar, és én teljesen értem, hogy rosszul esik, hogy a te gyereked kevésbé lelkesíti őket, mint a többi, de nem tudsz vele mit tenni.

Különben anyósomék nekem is furák ilyen téren. Én 17 hetes múltam, első unoka mindkettőnk oldalán. Az anyám ennek megfelelően iszonyú lelkes, nagyon várja, mindent tudni akar, apám szintén mindig kérdezi, hogy mi a helyzet, lesi, hogy mekkora a hasam, azonnal hívjam őket az ultrahangok után, ne várjak, míg hazaérünk stb. Vásárlás még nincs, ott mi még nem tartunk, de már mondogatják, hogy majd milyen dolgokat vesznek (kis értékű dolgok, pl. rugi, ilyesmi, nincs sok pénzük, nem is várja el senki).

Anyósomék viszont kb. semmi. Vizsgálatok után szoktam mondani a férjemnek, hogy menjünk be hozzájuk, meséljük el, mi volt, vagy hívja fel őket, de ők maguktól semmit nem kérdeznek. Ha nem mennénk magunktól és nem mesélnénk, ők nem érdeklődnének, még csak fel sem szoktak hívni, hogy na mi van. Ők tudom, hogy nem fognak venni semmit, mert elég szarul állnak anyagilag, nem is várok tőlük semmit ilyen téren. De nekem furcsa, hogy első unoka, és ennyire nem érdeklődnek maguktól. Nem az, hogy most körülöttem/körülöttünk forogjon a világ, de az szerintem erős, hogy maguktól egy kérdésük nincs, hogy mi van a gyerekkel. Egy hete voltunk 4D-n, hogy megtudjuk a nemét, tudták, hogy megyünk, bementünk hozzájuk utána, én direkt vártam, hogy érdeklődnek-e, hogy mi volt, egyetlen kérdés nem hangzott el, se az, hogy minden rendben van-e, se az, hogy kiderült-e a neme. Egy idő után én mondtam magamtól, hogy hahó, amúgy minden rendben, kislány lesz. Nyugtázták, hogy "akkor jólvan", illetve, hogy "a kislány is jó"... és ennyi volt. A férjemen is látom, hogy bántja, eleinte hívta őket lelkesen ő is a vizsgálatok után, most már csak ha szólok neki, hogy hívd fel anyádat, akkor vagy felhívja, vagy azt mondja, hogy majd holnap úgyis arra járok, bemegyek és elmesélem nekik. Magától már ő se mond inkább semmit, rosszul esik neki ez a közöny. Írta az egyik válaszoló ezt a kirekesztést, hát, mi pont, hogy szerettük volna ugyanúgy bevonni anyósékat, de láthatóan nem kérnek belőle.

De sajnos ez ilyen, el kell fogadni, nem tudsz vele mit csinálni. Anyukád viszont biztos imádni fogja, úgyhogy lesz szerető nagyszülője a picinek, és ez a lényeg :)