Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Ki akarna magának egy ilyen...

Ki akarna magának egy ilyen életet?

Figyelt kérdés

2014 nyaráig minden a normális kerékvágásban ment, aztán meghalt az anyukám, megszakadt a kapcsolatom a legjobb barátommal és szétmentünk a barátnőmmel.

Azóta az alkoholista apámmal, és a bátyámmal élek aki legalább olyan buta mint egy alkoholista, apám nézeteit osztja és megvan győződve kettőjük igazáról.

Tudom nagy teher vagyok nekik, szeretnék továbbtanulni, és most sokat tanulok, nem lennék képes mellette dolgozni, de bízom a sikeres felvételiben, és a kollégiumba költözésbe.

Ha viszont nem sikerül, akkor úgy gondolom vége az életemnek, akkor egyszerűen nincs értelme az életnek.

Van pszichológusom, de neki sem beszélek erről bár érzi és próbálja kiszedni, de nem hagyom, mert nem tudok erről arccal és névvel beszélni, szégyellem,hogy ide jutottam, én aki mindig kinevettem az "öngyilkos leszek" embereket, mert hogy milyen idióták.

Az életszínvonalam (anyagi szempontból) a béka segge alatt van, van hogy ennivaló sincs, de pia az mindig, nincs hová mennem, vannak tehetős rokonaim de ők szívesség alapon segítenek, az pedig cseberből-vederbe.

A lényeg,hogy teljesen egyedül vagyok,hiába mondják néhányan,hogy itt vagyok, mert nincsenek, csak mondják.

Ha anyukám élne még akkor is elgondolkoznék ezen, de így hogy már ő sincs ez főleg arra az oldalra hajlik,hogy én se legyek.(bár ha anyukám élne minden más lenne és nem éreznék így)

Mindenki azt hiszi,hogy egy átlagos,normális ember vagyok, ezt is mutatom, és csodálkoznának ha öngyilkos lennék, nincs ember akit ne lepne meg, pont azért mert nem tudok ilyenekről beszélni, fél éve érzem ezt, de ez az első úgymond segítségkérésem mert félek a haláltól, és a pillanatától, nagyon szeretném ha nem így lenne vége, de már csak a hitem van,hogy sikerül a felvételi és minden rendben lesz, viszont ha nem, szerintem az alapjáraton olyan összeomlás lesz,hogy önmagában is pusztító lenne, nemhogy még a jelenlegi életkörülményeimmel.

Leginkább meggyőző,érvelő biztatást szeretnék ,hogy tudjak beszélni a pszichológusomnak mert itt nyilván nem kapok olyan segítséget amitől minden megváltozik, de ő talán segíthet.

Esetleg saját sikertörténetek is érdekelnek hasonló helyzetből indulva.

Köszönöm!


2015. febr. 6. 17:12
 1/10 anonim ***** válasza:
hány éves vagy?
2015. febr. 6. 17:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
100%
Miért mentetek szét, miért szakadt meg a kapcsolatod a barátoddal? Ha anyukád halála előtt normális volt az életed, akkor anyukád halála mit változtatott meg apukádban és a testvéredben, vagy ha előtte is ugyan ez volt csak még élt anyukád, akkor miért volt normális, attól hogy volt barátnőd és egy jó barátod?
2015. febr. 6. 17:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim válasza:
39%
az a természet része hogy egyszer elhagyod a szüleid "kirepülsz a fészekből" találsz egy másik barátnőt és vele összeköltözöl család kutya meg minden happy szükők csak arra valók hogy felkészítsenek a nagybetüs életre amire úgy látszik nem tudott felkésziteni apukád..
2015. febr. 6. 17:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:

Nagyon fiatal vagy meg, ki tudja hogy mit tartogat neked az elet?


Ha ongyilkos leszel, akkor lehet megfosztod magad olyasmitol, amire mindig is vagytal.


Ha nem sikerul a felveteli, majd sikerul jovore. Keress munkat, koltozz el, tartsd el magad, legyel fuggetlen!

2015. febr. 6. 17:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
Részvétem anyukád miatt!Maximálisan megértem,hogy magad alatt vagy,de azt nem értem miért nem beszélsz a pszichológussal? Ő pont ezért van!
2015. febr. 6. 17:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 A kérdező kommentje:

Előtte normális volt,most apám diktátornak képzeli magát, hogy ő a főnök mert egy szerencsétlen papucs, egész életében nők irányították (az anyja később anyukám) és nem egy akaratos nő hibája minden, hanem egy lúzer férfié akit huszonévesen is az anyja kísért be állásinterjúra.

Most pedig nincs egy nő aki megmondja neki,hogy mi legyen így elszabadult, mint a gyerek akinek nincsenek otthon a szülei megeszi az összes édességet,ő pedig iszik mint a gödény mert nem szól rá senki, két ember tudott rá hatni,az anyja és anyukám, már egyikük sincs, más meg ne mondja meg neki.

(ez a gyerek hasonlat minden szempontból igaz rá)

Ha pedig minden normális lenne és nem sikerülne a felvételim az is padlóra vinne, de nagyon, viszont abból feltudnék állni, de azzal együttesen,hogy nem sikerült a felvételi ÉS,hogy ilyen emberekkel kell élnem az már nem fog menni, nincs egy támasz,nincs aki felhúzzon, csak olyan aki még jobban letipor, ha nem sikerül azt fogom megkapni,hogy ezért tanultál ahelyett,hogy elhúztál volna dolgozni.

A szétment kapcsolataimon nem lehet már segíteni, de egyébként mindent megtettem a megmentésük érdekében.

2015. febr. 6. 17:38
 7/10 A kérdező kommentje:
Egyébként 20 éves vagyok.
2015. febr. 6. 17:38
 8/10 anonim ***** válasza:
100%

Figyelj, a pszichológus egy idegen. Ráadásul senkinek nem fogja elmondani, h mit adtál ki magadból. Soha ne úgy tekints rá, h ismer név szerint, hanem úgy, h ő egy olyan valaki, aki segíteni tud neked. Ő ezenkívül senkid, mint mi itt, akik nem ismerünk.

Én is jártam egy évet, nekem munkahelyi gondjaim voltak amik kihatottak az egész életemre, és fel is mondtam. Nagyon sokat segít, és irtó megkönnyebbülés, ha egyszer elkezded mondani, meg se tudsz majd állni, és meglátod, h azonnal jobban kezded majd érezni magad.

Édesanyád halála is óriási teher, amit fel kell dolgoznod, és a jelen családi környezetedben ez láthatólag nem lehetséges. Részvétem.

Amint kibeszéled, megkönnyebbülsz, jobban fogsz tudni a tanulásra fókuszálni, és nem fogod olyan sötéten látni a dolgokat.

Előtted az élet, a szerelem, a lehetőségek.

Eszedbe ne jusson eldobni magadtól. Sikerülni fog a magad lábára állni, meglátod.

2015. febr. 6. 17:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:

Érthető, hogy nagyon nehéz most neked, iszonyú erősnek kell lenni ahhoz, hogy ilyen körülmények közül kitörj.

De az alapján, amit leírtál, minden lehetőséged megvan rá. Te is pontosan tudod, hogy beszélned kellene erről a pszichológusoddal. Oké, szégyelled magad, ez érthető. De legyünk reálisak: ha ért a szakmájához, akkor ő már ezt nem csak érzi, hanem rég pontosan tudja, csak azt várja, hogy te elmondd magadtól. Ne nehezítsd meg a munkáját, mondd el neki.


Ha nem is tudom átérezni a helyzeted, el tudom képzelni. Nálam is volt olyan pont, amikor összeomlottam, és az öngyilkosságot láttam az egyetlen kiútnak. Az volt a szerencsém, hogy amikor meg akartam tenni, akkor az agyam még normális része azonnal kapcsolt. Körülbelül az futott végig rajta, hogy az nem lehet, hogy én ennyire gyáva nyomorék görcs legyek, hogy ilyet csinálok. Meg még millió hasonló dolog. Úgyhogy akkor mentem pszichiáterhez és ma már el se tudom képzelni, hogy juthattam odáig. Főleg hogy azóta volt már sokkal nagyobb nehézség is az életemben, volt hogy fogalmam sem volt, hogy hol fogok aznap este aludni, mit fogok enni, meg úgy egyáltalán most mi lesz. De még azt is sikerült megoldani.

Igazából mindent meg lehet oldani, és minden helyzetből előre lehet lépni. Ennek tényleg csak egy kulcs van, mégpedig hogy csináld és ne add fel. Akár sikerül, amit akarsz, akár nem, valamerre mégiscsak jutsz vele.

2015. febr. 6. 18:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:
Mi van veled, kérdező?
2015. márc. 9. 20:15
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!