El tudnátok felejteni ezeket a sértéseket? Nálatok volt már hasonló szituáció?

Elfelejteni nem tudnám, de ez szerintem természetes.

Ha ilyen helyzetben lennék, nem az lenne a baj, hogy nem tudom elfelejteni, hanem az lenne a kérdés, hogy tudnék-e, akarnék-e ehhez a férfihoz tartozni, vele élni, vele közös jövőben gondolkozni.

Egy olyan kiszolgáltatott helyzetben, amit a mai világban a munkanélküliség jelent, a másikat, aki már eleve kétségbeesett, stresszes, feszült, mert bizonytalanságban él azt illetően, hogy mikor dolgozhat végre újra, és mikor lesz jövedelme, ilyen bántó, megalázó megjegyzésekkel még mélyebbre taszítani, az sok mindenről árulkodik, csak szeretetről és megértésről nem.

Feltételezem, hogy nem a lábadat lógattad otthon 5 hónapig munkakeresés helyett, hogy ezt a bánásmódot "kiérdemeld".

Ha a Párom olyanokat mondott volna nekem valaha, hogy "senkiházi r.banc vagyok", "semmit sem érek,költözzek-takarodjak", és üvöltözött volna velem, akkor amikor lehetőségem lesz rá, valóban költöznék, mert annyira fájna amit tett, hogy nem tudnám őt szeretni, akkor sem, ha akarnám.

Úgy érezném, hogy - függetlenül attól, hogy hogyan viselkedett velem - egyrészt úgy lenne tisztességes, másrészt akkor lenne rendben a saját lelkiismeretem és önérzetem, ha előbb-utóbb, részletekben, amikor az anyagi helyzetem lehetővé teszi, visszaadnám neki azt az összeget, amit a saját keresetéből arra fordított, hogy én átvészeljem ezt az 5 hónapot saját jövedelem nélkül.

"azt érzem hogy leégne az arcomról a bőr ha olyan embernek mondanék igent egyszer az életben az anyakönyvezető előtt,aki lehordott mindennek"

Az esküvő egy nap, de gondolj bele, hogy mire számíthatnál tőle később, ha bármi olyat teszel, ami nem tetszik neki, vagy mondjuk pár otthon lennél szülés után, újra anyagilag kiszolgáltott helyzetben, és akkor lennél újra senkiházi.

Milyen érzés lenne ugyanezeket, vagy hasonló megjegyzéseket, vagy az üvöltözését hallgatni, amikor ott már ott van melletted a kisfiad vagy a kislányod?

Úgy érzed, ő az a férfi, aki melletted lenne jóban-rosszban, akiben megbízhatsz, akire számíthatsz, aki szeret és tisztel téged, és igyekszik jó társad lenni?

Én 3 évig voltam munkanélküli de soha egyszer sem bántott ezért a férjem. Sőt, még ő vigasztalt, hogy majd csak lesz valami, csak türelmesnek kell lennünk. Neki lett igaza, mert azóta dolgozom, és jól keresek.

Ha a te párod 5 hónapért így kiakadt, akkor mi lesz ha jön a baba? Én elég megbocsájtó ember vagyok, de ezt én sem nyelném le.. Bizony lépnék.

Verje bele a drága "párod" a pénzébe.

Tiplizz minél hamarabb.

"Mit jelent hogy igazi társ ?"

Hát ezt így éjjel 1-kor 3 sör után már nehéz lenne összeszedni. Holnap visszatérünk erre.

Jó éjt!

Jóban rosszban.... gazdagságban szegénységben...

Szerintem te is tudod a választ.

Számomra az Igazi társ az, aki szeret, támogat, segít, ott van a jóban és a bajban, segítséget nyújt amikor szükséged van rá, elmondja a véleményét, ha kell, de alapvetően úgy gondolkodik, hogy "ketten" vagytok, nem nézi a maga érdekét a párkapcsolatban, hanem a kettőtökét. És persze akiért én is megteszem ezeket gondolkodás nélkül.

Ha munka nélkül voltál, de megcsináltál otthon mindent, takarítottál, főztél, esetleg ügyet intéztél, akkor nem lehet egy rossz szava sem, ezt fogod csinálni gyerek mellett is- csak ha van eszed, nem mellette és nem az ő gyerekével.

szerintem tudat alatt már nem szeret... azért mar. Ugye azért régen nem volt ennyire "dög" típus?

Ennek így nincs jövője, a saját érdekedben mielőbb búcsúzz el tőle. Ha ígérgetne, hogy változik, akkor keményítsd meg a szíved. Különben megjárod.

(Még egy lehetőség van, hogy a munkahelyén? nyomasztja-idegesíti nagyon, de nagyon valami, és rajtad vezeti le.)