Hogy csinálják azok akik fiatalon vállalnak gyereket? Ez működhet így?

Szerintem az emberek többsége azért szokott még várni a gyerekvállalással, mert nincsenek meg az anyagi feltételek. Ha nálatok megvannak, és mindketten felelősségteljesnek érzitek magatokat ehhez a feladathoz, miért ne vállalhatnátok?

Én megértem a helyzetedet, mert szintén mindig is nagyon vágytam saját családra, de még nem mertünk belevágni (anyagi háttér), ezért javaslok neked két dolgot megfontolásra:

- Ha ne adj Isten később elvállnak útjaitok, vagy bármi történik a pároddal, mihez kezdenél? Egyedül is tudnál gondoskodni a gyermekedről?

- Mindig azt tartsd szem előtt, hogy a születendő gyermekednek mi lenne a legjobb. Tényleg készen állsz rá, mindent meg tudnál adni neki, vagy csak a saját vágyad hajt ennyire?

végezz el egy tanfolyamot, szükséged lesz rá később.

legyél pl dajka vagy valami gyerekspecifkus szakma, az tetszeni fog.

A gondolat jó, de ezt még nem látod most, hogy mennyi energiád maradna a pici baba mellett a tanulásra. Olvasgass utána, hogy milyen a napi rutin egy kisbaba mellett (az első kb fél évben sokat van fenn éjszaka). Ha van munkaviszonyod 365 napig, utána fogsz kapni gyest és mindenféle támogatást, különben nem. Jobb visszamenni egy helyre (már ha lehet), mint tapasztalat, esetleg végzettség nélkül egy (vagy több) kisgyerekkel munkát találni. Felkészülnék arra is, hogy mi van, ha a párom elveszíti a munkahelyét.

Persze van olyan barátnőm, aki nem végzett semmilyen sulit, érettségije van csak és boldog anya (van munkahelye, férje, minden).

Meg főállású anya akarsz-e és tudsz-e lenni?

Az unokanővérem jut eszembe erről a kérdésről. Ő pontosan azt mondogatta mint te. Suli után gyereket akar. 17 évesen elvégzett egy szakmát majd 1 évre rá terhes lett. Férjhez ment, és 18 évesen megszülte az első gyermekét. Utána a többi jött mint az orgonasíp. Jelenleg 9 gyermeke van legalább 4 vagy 5 apától. 1 napot nem dolgozott, és bevallom fogalmam sincs miből neveli a gyerekeket. Bár a gyerekek szépek, tiszták, egészségesek, de már mindenki kicsit lököttnek nézi az anyukát. A jelenlegi apuka akitől most van egy 7 hónapos kisfiú alig másfél éve ismeri csak.

Az én számításaim szerint legalább 5 gyerek fog még születni, mert addig éri el azt a kort, hogy nyugdíjba mehessen.

Pont így ahogy te. Remek ötlet, az életed tönkretételéhez :)

Van egy kolléganőm, aki így csinálta. 26 éves ovis-ált. isis kisgyerekekkel, előtte az életében nem dolgozott 1-1 hónapnál többet, mert egyszerűen életképtelen szegényke, mindenhonnét kirúgták ha egyáltalán felvették, mert hát istenem, életében nem dolgozott, büdös is neki a munka rendesen!

Végre 24 éves korára benőtt a feje lágya és egy munkával összekötött szakmai képzés kereteiben végre valahára életében először 1 éve van munkakapcsolata.

Hát ha hetente nem emlegeti, hogy mennyire szar volt a semmiből gyerekeket nevelni és azt a megaláztatást, kínszenvedést végigjárni, végigbukdácsolni ami képzettség nélkül 2 gyerekkel követte, akkor egyszer sem. Persze mindig hozzáteszi hogy imádja a gyerekeit és nem cserélné el őket semmiért, de ma már máshogy csinálná, merthogy most szabadideje semmi, sosem volt önálló felnőtt, sosem szórakozott életében (most ezalatt ne a bulizást értsük, hanem egyszerű, gondtalan, fiatal életet, amikor az ember ráér a hobbijára, barátaira, stb.), sosem volt felhőtlenül boldog, mert 18 éves kora óta egyfolytában aggódhatott a gyerekeiért és a saját boldogulásáért.

Na ha erre az életre vágysz, hajrá! És ő még a szerencsésebbek közé tartozik, mert őt nem hagyta el a párja, hanem támogatta... most képzeld el emellé még azt is, hogy 10-ből 9 ilyet 1-2 éven belül faképnél hagynak, aztán lehet a gyerektartásért pereskedni!

Szerintem totál tévút, amit kitűztél magad elé. A gyermeknevelés azért nem lehet egy életre szóló perspektíva, mert a gyermekeket nem magadnak szülöd. Önálló személyiséggel rendelkező embereket hozol a világra, akik alig néhány éven belül kiröppennek, meglesz a saját életük, és Te /az édesanyjuk/ hátramaradsz, elmaradsz mellőlük, mert ez az élet rendje. Az ilyen típusú nők /akik pusztán az anyaságról álmodoznak/ lesznek az igazán kiégett, csalódott ötvenesek, akik úgy érzik, nincs már szükség rájuk, ha a gyerekeik kiröppennek.

Inkább tanulj és dolgozz, hogy ne légy olyan ember, aki nulla munkatapasztalattal még egy pékségbe sem kell majd eladónak.

Elég sok választ kaptál már, én inkább a szomszédom történetét mesélném el.

Érettségi után szült két gyereket, egymás után. Háztartásbeliként dolgozik, dolgozott.

Most szarban van a férjével - elválni nem tud, nincs semmije, nincs munkája, nincs semmi lehetősége, mert nem ért semmihez.

De, egy lehetősége azért van... Elviselni a férjét élete végéig, bármennyire is piás, bármennyire is utálja. Rabszolgaként dolgozik otthon, a férje pedig megalázza. Ha neked esetleg nem úgy alakul a faszival, lenne B terved?

Elég silány, értelmetlen életed lehet, ha csak az utódok kihordása az egyetlen fő célod, rövid emberi életedben.

Már bocs.

Nincs azzal semmi baj, hogy ha vki anyává szeretne válni, de, hogy csak ezt tekintse sorsának, életútjának, az önmegvalósítás csúcsát kizárólag ebben lássa, szerintem gáz. A kicsit idősebb barátod, biztos ígér neked fűt-fát, és téged elvakít a rózsaszín köd.

Sajnálatos.