17 évesen másnak is meg kell kérdeznie a szülőket, hogy átjöhet-e a pasija?

Szerintem ez alapvető.

Sőt, mi a férjemmel is megbeszéljük, ha áthívunk valakit.

Ez amolyan együttélési szabály, pont úgy, mint mikor elmondjuk egymásnak, ki hová megy és meddig marad. Nem elszámoltatás, csak jó tudni.

Még 20 évesen is meg kellett kérdeznem.

Sőt amikor 21 évesen el kezdtem dolgozni, akkor is bele akartak szólni, hogy átmehetek-e. Itt kezdett el nem érdekelni a dolog.

17 évesen örültem, ha tudtunk találkozni, de ottalvásról pl. szó sem lehetett.

Nagyon fiatal vagy, neked még messze kötelesség szólni vagy inkább engedélyt kérni.

Engem "kis takonynak" néztek ekkor, pedig nem voltam nagyvilági pasizós vagy bulizós. Szerényen megvoltam, jól tanultam, otthon ültem.

Persze..

Sőt 23 évesen is megkérdeztem.. Egy közösség illik tudniuk róla, és illik kikérni a véleményüket, ha albérletben van lakőtársa az embernek ott is illik szólni.

Sőt én már nem élek otthon, azt is megkérdezem én mehetek-e

Ha csak átjön délután, akkor nem. Kb 11 éves korom óta nem kérdezem meg, hogy átjöhet-e valaki. Néha szólok, hogy itt lesz, néha meg csak akkor, mikor már itt van (a kapuba megyek ki érte)

Nálunk működik ez a rendszer. Lehet, hogy anyámé a lakás, de ő se kérdezi meg, hogy egész éjszakás meló után másnap reggel szívesen látnám-e a barátnőjét, meg a 4 éves ikreit...

18 alatt alap, de amíg ott laksz - lehetsz 21 éves is, vagy 30 -, illik.

Jó, apa ebből nem csinált ügyet, bárki jöhetett bármikor, ott aludni is, de mostohaanyámnak egy hétre előre be kellett jelentenem, ha jön pl. barátnőm. 22 évesen. No comment. Mondanom sem kell, egyetlen alkalommal hívtam hozzánk bárkit is - akkor is ment a szájhúzgoatás.

Igen, de már 17 évesen be tudtam határolni hogy mikor van olyan alkalom amikor jöhet, és amikor nem. Szóval csak ennyi mondtam, hogy Átjön ... oké?

tehát inkább csak bejelentettem, de mindig tudtak róla.. sőt amíg otthon éltem még 20 évesen is.