Ezzel a helyzettel mar nem tudok mit kezdeni. Tudtok javasolni valami megoldast?

Probalom roviden leirni. Kulfoldon lakom a baratommal, az o szuleinel. Jelen pillanatban nincs munkam, szoval ez elegge lehangol, de lassacskan dereng feny az alagut vegen, a baj nem ez.

Baratom bejelentette, ha majd ugy allunk anyagilag (itt nehez lakast berelni, meg draga is), akkor szeretnenk sajat alberletbe menni.

Az apja, akkor olyan pataliat csapott, mert o a legfiatalabb a testverek kozul, es mit kepzel, hogy o el akar koltozni, neki maradnia kell, hogy oket gondozza oregsegukre. Es, hogy nem mehet, en pedig takarodjak el a haztol. Hat mit ne mondjak, kicsit szarul erintett, mert soha egy budos szoval nem bantottam, amig volt munkam anyagilag is tamogattam oket, sot a mai napig a megtakaritott kis penzembol fizetem a szamlaimat, meg nekik is segitek. Ezt a tobiek is, testverek, meg kedvesem, meg anyosom is mondta neki, de o az a fajta buta ember, akit logikaval nem lehet meggyozni. Vegul oda jutottak, mert hozzam o persze mindvegig egy szot sem szolt, mintha vm elcseszett targy lennek, hogy ha nekem mennem kell akkor anyosom, meg baratom is jon velem.

Meg aznap este o kedelyesen rohogcselt, mintha misem tortent volna. Ez par napja volt, baratommal azota beszel, nekem meg a koszonesemet sem fogadja. Baratom mondta, ne is figyeljek oda, ne is koszonjek neki, de en ugy gondoltam, megis en vagyok a fiatal, en lakom az o hazaban, en ma is koszontem neki, de ramnez es tovabb setal. Engem ez a helyzet ugy bant. Ezt egyaltalan nem erdemeltem ki, az en csaladom sem egy tal eper, de igy meg sosem bant velem senki. Olyan rossz, magyarokat sem ismerek itt. Baratomnak nem mondom, mert tudom, hogy bantja, es nem tud mit kezdeni a helyzettel, nem lehet az oreggel beszelni, neki meg megsem szidhatom, hogy mekkora rohadek, megis csak az apja.

Egyszeruen fogalmam sincs mit tegyek:(((((