Mikor fogják fel végre, hogy felnőtt vagyok? L/21

Uhh a munkahelyi becézgetést én is nagyon utáltam, de hidd el, idővel meg lehet szokni. Amikor egy új helyre kerülsz, te vagy a legfiatalabb ez szinte törvényszerű. Bizonyíts, teljesíts, teljesíts túl. Már hat éve dolgozok ugyanazon a helyen, lassan harminc éves vagyok, de vitás helyzetekben ugyanúgy a fejemhez vágják a generációs különbséget.

A szüleim szintén. Nekik örök életre a gyermekük leszel, úgyhogy teljesen normális ez a hozzáállás, még akkor is, ha néha borzasztóan irritáló tud lenni. Ilyenkor mindig azzal nyugtasd magad, (mondogasd magadban :)), hogy csak azért mondják, mert szeretnek és törődnek veled.

Ha egyszer elköltözöl nyilván könnyebb lesz.

20 évesen elköltöztem, de 28 évesen néhány hónapra ismét haza kellett költöznöm. Minden ugyanott folytatódott. Öltözz rétegesen, eltetted a kulcsot? mikor jössz haza? ne igyál sokat, nem kellene cigizned. stb.

Kitartás.

Azért mert becéznek még nem néznek gyereknek...legalábbis nem feltétlen. Ezt persze a munkahelyre értem.

Engem is becéznek néha, épp ahogy a szájukra jön a nevem. Soha nem vettem zokon.

Hasznos munkaerő vagyok neki, jól dolgozok, nem kezelnem gyerekként.

Ha meg meglátnák a cigit a kezemben, akkor tuti elhangzana, hogy ejnye bejnye, de csak azért mert ők nem cigiznek, nem tartják jó dolognak és ezt a tudtomra adják.

Szerintem teljesen feleslegesen veszed magadra ezeket a dolgokat.

Én már nem élek a szüleimmel, de ha náluk vagyok és elmegyek valahova, akkor megkérdik hova és kivel. Nem azért, hogy számon kérjenek, hanem mert kíváncsiak. Még azt is meg szoktam nekik mondani, hogy kb mikor jövök, hogy úgy számítsanak rám..otthonsi segítségben, esetleb bevásárlásban, mikor lesz otthon a kocsi, stb..

Annyira felesleges hiszti ez a részedről. Nekem nem kell hajtogatnom, hogy felnőtt vagyok, mert annak érzem magam, így mások is akként kezelnek.

Egyetértek azzal a trónok harcás mondással, illetve kommentelővel.

23N

Eszembe juttattál egy számomra megható történetet a kérdéseddel ifjú hölgy.

A Debreceni Egyetemen dolgoztam, a munkatársam egy 93 éves úr volt, akinek csak az Egyetemen volt 60 év munkaviszonya. Egyszer fenn voltam nála a tetőtérben tanácsot kérni. Beszélgetés közben az öreg az órájára pillantott, és fepattant, hogy menjünk lentebb egy szinttel a liftig, mert "jön a kisfiam".

Lementünk. Pár perc múlva a liftből egy galambősz 70 éves bácsika szállt ki, bottal járt, és láthatóan sokkal rosszabb állapotban volt, mint a 93 éves édesapja.

Nagyot néztem, pedig gondolhattam volna, hogy egy 93 éves embernek nem 10 éves suhanc lesz a "kisfia".

Meghatódva néztem, ahogyan üdvözlik egymást.

Akkor tanultam meg, hogy lehetsz már nyugdíjas is akár, de a szerető apukádnak te mindig a "kisfia" (kislánya) leszel.

Én szeretem, ha így becéznek (nekem is ez a nevem), szinte mindenki így hív. Még a barátaim is. Nem tartom lealacsonyítónak, szerintem inkább a kedveskedés jele. De persze ha más fronton nem kezelnek felnőttként, akkor elhiszem, hogy zavaró lehet.

Egyébként tényleg akkor fog változni a helyzet, ha elköltözöl, és akkor se rögtön. :) Lesznek még csaták, de hidd el, fel fogsz nőni te is, és ők is elismerik majd.

Esetleg próbálj meg önállósodni még jobban. Vidéken albérletet, szobát már elég olcsón lehet találni, vagy össze lehet költözni másokkal munka mellett is. Az már fél siker. Hajrá. :)

Ameddig böki a csőröd, hogy nem tartanak felnőttnek, addig nem vagy felnőtt :)

Amúgy 25 vagyok, új a munkahelyem és engem is becézgetnek. Én vagyok a legfiatalabb illetve a legkisebb termetű is.

Hozzá kell szokni:)

Nem értem, miért teher az, hogy otthon " Szia anya és apa elmentem Józsiékkal. Későn jövök, ne várjatok meg!" - vagy hasonló kaliberű mondatot kinyögj:)

Amúgy, becsüld ezt meg, ha ők már nem lesznek, az ilyen apróságok hiányozni fognak nagyon. ( Sokkal jobban, mint gondolnád) Sajnos tapasztalatból beszélek :(

Az természetes, hogy a szüleid szeretnék tudni, hol vagy, merre jársz, mikor érsz haza. Ha anyukád v. apukád elmegy valahova, arról is tudtok, hogy merre van, gondolom.

Azt meg, hogy nem szereted, ha becézve használják a neved, egyszerűen mondd meg,hogy ne NÓrikának hívjál, légy szíves, hanem Nórának, mert nem szeretem, ha Nórikának hívnak. Ennyi. A cigizésről meg én is lebeszéllek, mert az mindenkinek csak ártalmas.