Mit tennetek a nő helyében?

Először is egy vasat sem adnék neki.

Másodszor, ha a csontvelőm megfelel, adnék. Mert nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha ugyanúgy cserbenhagynék egy gyereket, ahogy az anyám engem.

Csontvelőt, ha megfelelek donornak, adnék, én ilyen vagyok, hogy a szomszédnak meg kollégámnak is adnék, akkor a kistestvéremnek meg miért ne? Ő ugyanúgy nem tehet róla, h milyen az anyánk, mint én.

Viszont a nőt elküldeném a jó büdös francba ez mellett, szüli összevissza a gyerekeket a semmire és még én legyek neki hálás?! Legyen ő hálás, h megmentem a gyerekét.

Az egész donor dolgot pedig azzal a feltétellel vállalnám, hogy a nővel egyszer se kell találkoznom soha többet, kerüljön el a kórházban is.

Tesómmal nem tudom mi lenne, azon elgondolkodnék, h tartsuk-e a kapcsolatot. Nem tudnék a gondolattal élni,h amúgyis jótékonykodok, akkor pont tesómnak ne adjak. De a nőnek pénzt semmiképp, gyereknek vennék ruhát, játékot, csokit,

Ha megfelelnek donornak akkor abban segítenék, illetve figyelemmel kísérném a féltestvérem állapotát. Gyógyulása után ha nyitott rám szívesen tartanám vele a kapcsolatot.

A szülőanyám amennyiben csak egy pénztárcának néz őt elhajtanám. Ha mint a lámyát látja bennem, lehet nem zárkóznék el, és törekednék egy normális kapcsolat kialakítására.

Pátosz és magaszt lengi be a hozzászólásokat.

Mielőtt megkönnyezném, ugye tetszenek tudni, hogy csontvelőt adni az nem olyan, mint vért adni?

Jó, hogy a fél vesém nem kéne...

Az "anya" nem érdekelne, és pontozzatok le, de a "testvér" sem.

Nekem az a testvér, akivel együtt növök fel, nem az, akire rámutatnak.

> A sose látott és keresett lánya hálájára és jóérzésére apellál, utolsó cigány viselkedés.

Mert 99%, hogy az.

A csontvelőt meggondolnám talán, de egy kanyi fillért nem kapna tőlem, a féltesó nem tehet semmiről.