Hogy rejtsem el a gondolataimat a gyermekem apja elől? Mindent tud mindig. és jön hozzánk 1 hétre minimum.

mivel nagyon messze lakik, a gyerek meg túl kicsi, a láthatás úgy van megoldva jelenleg, hogy jön hozzánk, itt van ameddig akar (amúgy nem rossz a viszonyunk)de kb 1 hétig bírjuk együtt, szóval nem számítok sok időre..

de már korábban észrevettem, hogy mindent az égeadta világon tud, és lereagál amit csak gondolok.

ez azért baj, mert pl magamról sincs jó véleményem, legtöbbször negatívakat gondolok és stb.

példák:

-egyszer ill többször is bevágtam a lábujjam az ágysarokba, tök dagi a kislábamujja, nézem, hogy milyen ronda, másnap ahogy mosogatok felhozza, hogy de érdekes a lábujjad..

- vagy amikor váltunk és előtte totálkáosz volt a kapcsolatunk, arra gondoltam, hogy legalább az eleje gyönyörőszép volt, megmarad szép emléknek, erre megszólal, hogy amikor összejöttünk, az is nevetséges volt..(mintha csak hangosan gondolkodtam volna...!)

-másszor volt, hogy elvesztettem a fonalat, nem értettem min balhézunk, illetve mi baja, meg a haverjainak is velem, már rég kibékültünk, prbáltam elessegetni, hogy ne rágódjak a témán, mit hibáztam, stb, erre közli, natur a semmiből, hogy amúgy minden normális ember érti mi folyik körülötte csak én nem..

-volt, hogy bevitt munkába, akkor is előtte balhé volt, kb semmit nem szóltunk egymáshoz a kocsiban az úton, erre azon agyaltam, hogy de idegesít a zene, mert fáradt votam nagyon, jó lett volna a csend, azon minutomban felvette jó hangosra...

meg sorolhatnám az idők végezetéig

és most félek, mert pl utálok főzni, tuti tudni fogja, hogy kényszerűen csinálom, de nem akarok sz*r anyának lejönni.., meg nem akarom bemutatni neki a barátaimat, így félek, hogy totál antiszociálisnak fogok lejönni, akivel semmi nem történik, mert sokszor fáradt vagyok mint egy öregasszony, szülés után óta (:))fáj a derekam, a csípőm, néha sántítok, nehezen mozgok, tökre be fogok égni előtte, meg úgy összességében véve nem akarom hogy mindent tudjon rólam.