Ha felnőtt vagy és együtt laksz a szülőkkel, te mennyit veszel át az ő problémájukból?

A második jó.

Az ő bajuk az az Ő bajuk,nem a tiéd.

Fizess a közösbe,és ha kell segíts nekik amiben megállapodtatok(porszívózni) és ennyi.Éld az életed.Az a TE dolgod.üdv

29 évig laktam velük, akkor nyílt rá lehetőségem, egy második állásom (szintén 8 órás), ami lehetővé tette, hogy albérletet fizessek. (Ők 30 éve alkoholprobl, meg sok más is, el is váltak.) Úgy éltem meg, hogy a dupla munka ellenére mintha egy hatalmas kő esett volna le rólam, szó szerint rengeteg energiám szabadult fel! (Majd 1 hónapon belül megismertem a férjem... pedig addig még normális kapcsolatom sem nagyon volt, olyan sok energiát elvett az otthoni légkör!)

Szerintem nem mindenfajta problémától tudja az ember függetleníteni magát, ha pl. úgy kell vizsgákra készülődni, hogy közben üvöltözik 3 méterre tőle a család, de még sok példát lehetne ide felhozni, ami nagyon megterhelő.

Én felnőtt vagyok, együtt lakom a párommal a szüleimnél.

Én az összes gondjukat átveszem, mivel együttélve a gondok is " közösek". Én állandóan idegeskedem a szüleim gondjain, holott nem nekem kell őket megoldani, csak ha tudok segédkezni benne. Ám mikor ott tartasz, hogy azt gondolod elköltözve szabadulsz az ő gondjaiktól és jöhetnek a tiédek akkor meg kell próbálni lépni. Mert valószínűleg tartom így lesz. Egyébként én is ezen " mesterkedem" jelenleg.