A te férjed/barátod hogy főz? Mennyire ügyes a konyhában? De őszintén! Mikkel kedveskedik neked?

Én gyakrabban főzök, szeretek is, de ha szükséges, ő is megcsinál bármit, épp csak nem mindig tökéletesen, ha értitek. :) Van, hogy kicsit túl kreatív, és mindig mindenhez "épp csak egy pici vizet öntött". :)

Mondjuk ma csinált egy isteni finom spagettit, mert én 37 hetes terhesen megmozdulni sem tudtam a derékfájástól, annak csak egy hibája volt, hogy kicsit kevés lett... :)

Az en ferjem egesz jol foz, de csak azt, amit tud. :) Kiserletezni nem szokott, azert nem az a mesterszakacs fajta. :)

A jarasunk alatt viszont jobban fozott mint en es mindig o csinalta a kajat. :) Amiota egyutt elunk es hazasok vagyunk, ez megfordult. Neki nincs mar ideje ilyenekre, en vagyok itthon a kislanyunkkal. :)

Az exférjem istenien főzött. Nem szakács, de az anyukája megtanította. Gyakorlatilag tőle tanultam sok mindent.

Viszont ha főzött, akkor beszabadult a tiszta konyhába, olyat alkotott amit akár étteremben is fel lehetett volna szolgálni, de a konyhát két napig suvickoltam utána. Az összes serpenyő, edény és fakanál beterítette a konyhapultot, a csempén csorgott az olaj, a gáztűzhelyet két napig súroltam.

Jól főz, de csak a hagyományos dolgokat csinálja, neki anyukája főztje az etalon. Kísérletezni nem nagyon szokott, ami azért is furcsa, mert egyébként velem ellentétben ő szeret főzni.

Nagyjából az a rend alakult ki, hogy hétvégén ha szabadnapja van, akkor ő főz (én meg takarítok utána...), hétköznap munka után én. Ő húslevest, pörköltet, sült húsokat szokott készíteni nagy adagokat, én főzelékeket, vagy ragukat tésztával vagy rizzsel, de csak amennyit épp megeszünk. Ha túlórázom, akkor általában ő főz hétköznap is, de olyankor csak rántottát vagy hasonlót. Ha nagyon fáradtak és éhesek vagyunk, akkor viszont sajtos tésztát vagy valami instant kaját eszünk, ha nagyon fáradtak, de nem rögtön kell a kaja, akkor rendelünk.

Kedveskedni nem annyira ételekkel szokott, így is szenvedek a súlyommal, hanem például ő hozza be reggel a kávémat, profin ápol, ha beteg vagyok (téli időszakban gyakorlatilag folyamatosan, most is), és az itthoni dolgokat rendben tartja, kérés nélkül végzi a klasszikus férfimunkákat. Kérésre meg bármit :)

Tíz éve vagyunk házasok, de én ezidő alatt egyszer sem láttam, hogy a tűzhely közelébe ment volna. Ha nem vagyok otthon, és nincs, aki konkrétanelé tegye az asztalra az ételt, és kiszedje a tányérjába, akkor inkább hideget eszik, mint hogy megmelegítse ( még mikróban sem). Amikor kórházban voltam, ott figyelt a hűtőben az étel minden napra, de nem volt képes megmelegíteni, a szomszédban lakó nagymamája járt át hozzá ebédet adni. Aztán Kiderült, hogy még mosogatni is a mama mosogatott. Biztos azt hitte a Férjem, hogy az edények öntisztulósak, és maguktól a szekrénybe sorakoznak.

Anyukája rosszul szoktatta a férjemet, én meg képtelen vagyok kinevelni belőle. Hoztáteszem, hogy soha nem jó egy étel se. Hol túl meleg, hol hideg, hol vastag a hús, hol sótalan, máskor meg sós, és így tovább. Mások szerint teljesen rendben van az étel. Nem vagyok profi szakács, de rhetően főzök. Nem csak az én főztömmel van baja, mindenki más főztjében csak a kifogás van. Mondtam neki, hogy akkor rendeljünk ebédet, de abba " nincs gusztusa" beleenni. Már tiszta idegbaj minden étkezés.