Távkapcsolatban élők mit tennétek?

én nem találom furának, szerintem a barátod egyszerűen önző. már bocsánat. de ebben egyébként te is hibás vagy, én is tudom milyen az, ha mást se lehet hallani az embertől, csak hogy így meg úgy hiányzol, meg de szomorú vagyok, meg bár itt lennél meg ilyenek. ez egy darabig tűrhető csak, de biztos nem 2.5 évig. elhiszem, hogy fáj, meg hogy sajnálod hogy messze van, de ahogy többen is írták ezzel meg lehet birkózni, vannak apró trükkök amikkel közelebb érezheted magadhoz. de ha mindig sírva hívod fel meg szomorú vagy, ne csodálkozz, hogy nem akar veled ebszélni. ez a dolog egyik oldala.

a másik viszont, hogy ha tényleg szeret téged, nem tudom hogy képes lenyomni a telefont, kilépni az msnről, MAGADRA HAGYNI. aki szeret, az nem csinál ilyet. (kivéve néhány kivételt mikor tényleg az tesz jót a másiknak, de az más). és ez tapasztalat. nekem is ott van barátnőm, akivel nem járok vagy ilyesmi, egyszerűen nagyno közeli barátok vaygunk és ennek megfelelően szeretem is. ha érzem hogy rosszul van, hajnali kettőkor is képes vok azt mondani, hogy maradok még, beszélgessünk, mondd el mi baj. akkor is, ha századszorra hallom. szóvel ez egy önző viselkedés, hogy neki nincs kedve meg türelme téged tovább hallgatni. egyik is, másik is hibás.

összességében, szerintem már a tény, hogy ilyen bizonytalan vagy és ennyire hajtogatod, hogy DE te szeretet, megmutatja hogy ez az egész úgy van elcseszve ahogy van. ha két és fél év után még ilyen problémákkal küzdötök, akkor ez tényleg nem igazi kapcsolat. a pasi pedig valószínűleg nemet mondana az összeköltözésre, főleg ha ilyen "érzékeny" a témában. de neked is érdemes lenne magadba nézned, és feltenni bizonyos kérdéseket. téynleg szereted? miért? hogy tudod szeretni annak ellenére, hogy ilyen veled? van ennek értelme? mert szernitem nem sok, maximum fizikai szinten. (ami a pasinak valszeg kielégítő is).

De én a helyedben főleg feltenném magamnak a kérdést: Nem vagy Te társfüggő?

Nézd... semmi gond egy ilyen kapcsolattal, amig elégedetté és boldoggá tesz. Amint fájdalmat okoz, semmi értelme tovább. 2 lehetőséged van:

1. elfogadod a tényeket, és tűrsz csendben, hiszen te választottad, van választásod, senki nem kényszerít. A pasi megváltozni nem fog, különben is a szeretet lényege (azt mondod, szereted!), hogy olyannak fogadod el a másikat, amilyen. Nincs "de" és nincs "ha". Ha van, nem szereted, és akkor miről beszélünk.

2. Nem hazudsz tovább magadnak, belátod, hogy ez így egy teljesen meddő kapcsolat, befejezed, és egy idő múlva új pár találsz, akivel minden szempontból boldog leszel. Minél előbb megteszed, annál előbb leszel boldog. Valószínűleg ha nem lépsz ki most, előbb-utóbb magától is tönkremegy a kapcsolat, ill. a pasi, amikor befejeztétek az egyetemet, kilép belőle, mondván, hogy neki ennyi elég volt. Egyelőre ezt nem fogja megtenni, mert nagyon kényelmes neki, hogy van nője, elköteleznie viszont nem kell magát.