Kedves hölgyek! Ti mennyire viselnétek ha a férjetek szakács lenne és napi 13-14 órákat dolgozna és heti 2 szabadnapja lenne és minden nap este 11-12 körül érne haza?

Én és a párom is rengeteget dolgozunk,ezért döntöttünk úgy, hogy valahogy összeköltözünk minél előbb,mert utazást és mindent leszámítva,tényleg heti 1-2x tudtunk volna fél és 1órákra találkozunk.

Így hát összecuccoltunk pár hét után és ha csak napi 1,5órát is látjuk egymást,örülünk.Napközben belefér egy sms(illetve telefonos alkalmazáson egy mosolyot küldeni egymásnak és örülünk)

A nap végén mindkettőnk dögfáradt,és nekem jó közös program,ha együtt nézünk valamit a tv-ben... Talán összejön egy jó kis nyaralás egyszer.Ez hétközben van.

Hétvégén meg van, hogy nem csinálunk semmit,de azt kettesben és aktívan csináljuk :D

"Elég szomorú hogy azt nézitek,kinek milyen a munkaideje és nem azt hogy milyen ember és szeret mondjuk titeket. "

Hiába szeret, ha egy héten 168 órából gyakorlatilag 15-öt töltötök együtt (ugye a 2 szabadnapon 5-6 óra, ha a másik kb. 4-5-kor hazaér, meg minden nap még fél-1).

"Az ilyen nő milyen már,aki azért elhagy valakit mert olyan a beosztása amilyen,mind amelett mondjuk nagyon szereti a nőt és minden tőle telhetőt megad neki és értik a jövöjükért dolgozik az az ember?Nem fogadja el hogy az az ember szereti őt és mondjuk az adott szakmát is és nem mellesleg a jövöjükért dolgozik. "

1. Rosszul gondolkodsz. Nem azt írtuk, hogy elhagynánk, hanem hogy eleve nem kezdenénk ilyennel, ha ez nekünk nem felel meg.

2. Ha évekig normálisan éltünk normális munkaidőben, akkor igenis tönkretehet egy kpcsolatot, és az esetek 90%-ában tönkre is teszi az, ha az egyik fél állandó jelleggel HIÁNYZIK a kapcsolatból. Hiába dolgozik kettőjükért, a családért, az akármiért, hiába szereti, ha nincs ott, akkor NINCS OTT! Ezt pedig egyenes arányban követi az, hogy egy idő után már alig ismerik a másikat, nincsenek is közös tevékenységeik, témáik, élményeik, nem tudnak beszélni egymással, mert amikor szükség lenne a másikra, az nincs ott...így a problémáikat is mással beszélik meg és kész a halott kapcsolat.

Hát a vőlegényem épp nem szakács, hanem felszolgáló. Időbeosztásba ugyanaz a kettő. Eleinte nagyon rosszul viseltem meg is romlott picit a kapcsolatunk, majd én is bekerültem a vendéglátós világba és megértettem miről is szól ez.

Ha a párod úgy mondta, hogy nem zavarná, hogy akkor már dolgoztál szakácsként mikor vele voltál vagy nem tudja milyen? Mert ha nem látott bele, nem biztos, hogy bírni fogja. De akkor még mindig tudsz váltani.

Én személy szerint köszönöm jól bírom, na jó nem jól, de tudom, hogy ez a munkája, dolgozni kell és a mai világban nem nagyon lehet válogatni.

Mi már azt is tudjuk értékelni, ha egymás mellett alszunk el vagy otthon megnézünk egy jó filmet összebújva, míg sokaknak csak az érdemi kikapcsolódás, ha kimozdulnak otthonról.

Azzal sincs semmibaj, hisz ezért vagyunk mások.

Persze attól tartok, hogy ha baba lesz, így mennyit látja majd az apját, de tudom, hogy azt is megoldjuk majd. Hisz azért vagyunk együtt, mert szeretjük egymást!

Férjem is vendéglátózik. . Így ismertem meg. Tudom hogy ez az egyetlen dolog amit szeret csinálni. Nehéz volt néha, főleg míg a fiunk is pelenkás, éjszaka állandóan ébredős volt mert egyáltalán nem tudott segíteni. Nem 12 órákat dolgozott hanem 16-ot heti egy szabad hétfővel. Sokszor dühös voltam DE inkább ezt csinálja mint vmit amit utál, amitől gyomorideggel indul munkába. Megszoktam hogy a karácsony dec. 24.-én ünnepeljük, nincs szabi kétünnepközt..sőt..

Én elfogadtam és együtt tudok élni ezzel. A férjem szeret minket is és a munkáját is (amiből nem mellesleg k.va jól élünk, de nem ezért nem idegesít a sok meló)

Sokan talán ezt nem tudják elfogadni..akkor tovább kell lépni.