Pénzéhes szülőkkel mit lehet tenni?

Nem veszekedéskor mondták, a fiú is, lány is ott volt, mikor ez elhangzott.

Párom szüleiről van szó, én a fiú vagyok a történetben. Nem kellett nála semmit sem kerőszakolni, tanult ő volna magától is, mert okos, ambíciózos, de nem feltétlenül orvosnak, márpedig ez volt a kívánság. Hárman vannak testvérek (párom a legkisebb), mikor megszülettek már ki lett találva (amit persze mostanáig mindenki poénnak fogott csak fel), hogy akkor lesz egy jogász, egy közgazdász és egy orvos, s akkor szülőknek nem lesz már gondjuk az életben. Párom nővére jogász, bátyja közgazdász, ő meg végül fogorvosnak tanul. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy imádja a fogorvoslást, még ha csak a véletlennek köszönheti is, hogy itt tanul, egyébként ez nem is volt lehetséges opció, általános orvosnak szánták a szülei. Most már persze nagy az öröm, mert tudják, hogy egy fogorvos még magyarországi viszonylatokban is nem keres rosszul, hét még ha valóban külföldre megy vele. Az említett havi ezer eurós sztori egy családi ebéden hangzott el, amin én is részt vettem és , amit egyébként az apja mondott nekem, hogy örül, hogy a lány fogásznak tanul, menjen is csak külföldre, mert akkor aztán neki küldheti haza az ezer eurót. Egyébként pedig apuka elképesztően büszke SAJÁT MAGÁRA, hogy a lány minek tanul, mert hát ez aztán az ő munkájának gyümölcse. A probléma ott van, hogy én végigasszisztáltam a párom mellett a felvételit, majd pedig az első éveket, párom maga találta ki a fogorvosi szakot, a szülők csak elfogadták, maga fizette az összes küön óráját, ami a felvételhez kellett (dolgozni járt 9-13 órában), maga intézett mindent, szüleitől annyi jó szót nem kap, hogy ügyes vagy lány, vagy büszkék vagyunk rád, csak hogy csináld, dolgozz, tanulj, mert nem azért dolgozok, hogy semmi ne legyen belőled. Kicsit úgy érzem, túl sokat képzelnek magukról, mint amilyenek valójában. Persze lehe visszavágni azzal, hogy mert nevelték a lányt 18 éves koráig, csak akinek ez problémát jelent , meg ellenszolgáltatást vár, az miért vállal gyereket? Én komoly jövőt tervezek a párommal, de nem szeretném, hogy majdan a közös pénzünk egy tetemes részét az ő, egyébként full alkoholista szülei lenyúlják, mert mi is szeretnénk biztos jövőt, gyerekeket, ebbe meg, legalább egy jó 10 évig nem fér bele, hogy 2 másik embert eltartsunk.

Nem iszogatott be, teljesen józanon mondta, a lehető legkomolyabban. És nem, ne haragudj, nem érzem úgy, hogy a szülőknek bármi érdemük is lenne abban, hogy a párom minek tanul, sem anyagi, sem érzelmi támogatást nem kapott tőlük sem akkor, sem pedig most. A párom jobbára én tartom el, itt lakik nálam, ha tud fizet rezsi pénzt, de nem mindig tud félrerakni, mert a tanulmányi ösztöndíjából és szoctámból él, otthonról nem kap semmire sem. Egyszer úgy megkérdezném tőlük, hogy szerintük a lányuk miből eszik, miből vesz magának tampont, vagy télre kabátot, mert fel sem merül ez náluk, hogy attól, hogy elmúlt 18, még szüksége van pénzre, mert az egyetem nem tudja eltartani...