Számotokra milyen egy ideális mai 21 éves lány?

30 vagyok, nem voltam olyan rég 21. Ideális nincs. Mindenkinek a saját életét kell élnie, a lehető legeredményesebben.

Én 21 évesen albérletben voltam 2 másik lánnyal, egyetemre jártam, mellette dolgoztam. Kapcsolatom sokáig csak laza volt, 24 voltam, mikor komoly kapcsolatom lett, de nem bántam, tök jó volt előtte az az időszak is. Nem korlátozott senki semmiben, mert én vállaltam a felelősséget a saját döntéseimért, hol-kivel, kikkel lakom, mennyiért, bejárok-e suliba vagy sem, stb. Sokat tanultam ez alatt az idő alatt, nagyon hasznos volt.

Lakhat otthon is, ha kényelmes neki, és lakhat külön is, ha el tudja tartani magát

Vagy dolgozzon vagy járjon iskolába. Őszintén szólva, én jobban örülnék neki, ha majd a lányom egyetemre menne először. Az viszont, hogy se az egyik, se a másik, azt ellenzem. Ismerek ilyen lányt, mindennap bulizni jár, semmi életcélja - a szülei mégis támogatják ebben is. Hát, nekem ez fura.

Olyat is ismerek, aki beteg és minden másnap kórházba megy vérvételre/kivizsgálásra stb. és ezért nem dolgozik, nem jár iskolába -- ez nyilvánvalóan olyan helyzet, ahol az a legkisebb gondom, hogy a lányom nem keres pénzt. :( Amúgy fura, de ő csomót tanul otthon, nyelveket, fotózást, mindent, ami érdekli és lehetősége nyúlik rá otthon, a betegsége keretei között. Ez szerintem csodás. Ezért is fura tudni azt, hogy a fentebb említett, egészségtől kicsattanó lány semmit nem csinál... Na mindegy, elkalandoztam kicsit.

Lehet neki komoly kapcsolata, nyugodtan. :) Támogatnám benne, akár szimpatikus a fiúja, akár nem. Akkor ellenezném, ha bármilyen módon rosszul bánik a lánnyal, ha gátolja a céljai elérésében, ha lenézi őt. De hát ilyen helyzetben ki támogatná a kapcsolatot? A lányomat támogatnám, de azt, hogy vele legyen, azt nem.

Az utolsó pontot nem teljesen értem... Miben korlátoznám, ez szeretne lenni? Hát, így látatlanban azt mondom, semmiben... Mármint nyilván ne drogozzon, ne hozzon fel mindennap más pasit és ne lopjon, de igyekeznék már a nevelés során alapvető értékeket és erkölcsöt bele"erőltetni", és reménykedni, hogy nem fog elkallódni... :)

Ha elképzelem, milyen életet szeretnék a lányomnak, aki 21 lenne, hasonló lenne az enyémhez. Egyetemre járna, illetve épp most kezdené az MA-t vagy a második BA-t, majd amelyiket akarja. Nézegetne esetleg munkák után, ahova gyakornoknak elmehet a szakmájában, és később munkát tudna ezáltal találni. Szeretném, ha minél tovább járna értelmes szakokra a felsőoktatásban, hogy sokat tudjon (mint mi az apjával).

A komoly kapcsolatát támogatnám, persze, de azt is, ha szeretne kalandozni még. Én azt szeretném, ha társasági ember lenne (nem drogos bulikra gondolok), és szeretném, ha bátrabb lenne, mint én voltam. Ha utazgatna külföldre, ha tanulna és élne külföldön egyetem alatt.

És mindenképp szeretném, ha önálló életet tudnánk neki finanszírozni, és ő is vágyna az önállóságra, mert szerintem ezzel segítünk neki a legtöbbet, egyszóval szeretném, ha legalább valami szakkollégiumba költözne, ha pl. Bp-en maradnánk élni, és ide jelentkezne egyetemre.

28N

Dolgozik és tanul, komoly párkapcsolata van, a keresetéből hazaad és közben valamennyit félretesz.

Korlátot semmiben nem szabnék neki, ha én lennék a szülő, de ha úgy kezdene el viselkedni, amit helytelennek látok, elmondanám a véleményem.

Hát biztos nem egy agyon plasztikázott, sipákoló pláza cica.Akinek apuka feneke alá dugta a diplomát, de azt sem tudja, mennyi 1+1.

Kevés a méltóságteljesen viselkedő a (jó) céljait is eképp elérő ember a mai világban, pedig ami jó és kevés van belőle, az az ideális.