Az előző munkahelyemen egy szociopata, i. diota volt a főnököm, azóta teljesen elment az önbizalmam és már lett volna munkám, de azóta nem bízom már senkiben! Már a feleségem is ki akar dobni! Mit tegyekM?

A legelső tanácsom, hogy az önbizalmad visszaszerzése a te feladatod és érdeked. Ez azért fontos, mert valahogy le kell szakadnod a volt főnökről, nem okolhatod tovább. Természetesen a csávó ettől még egy paraszt, de ha ezen rágódsz, az rajtad nem segít.

Épp ezért felejtsd el a volt főnöködet, és koncentrálj csak a problémára: nincs önbizalmad. A probléma megoldása pedig, hogy rendbe szeded az önbecsülésedet. Ezt kivitelezni pedig csakis úgy lehet, ha bizonyítasz magadnak. Értem, hogy be vagy szarva a munkáktól, hogy bizalmatlan vagy, de MUSZÁJ, és pont.

Önbizalmat csakis a próbálkozásból és a sikerélményből szerezhetsz, épp ezért ha valamitől félsz, ha valamitől idegenkedsz, már csak azért is bele kell vágni. A tanulságokat át kell gondolni, de akkor is szembe kell nézni ezzel a problémával és bevállalni.

Ismerem ezt az érzést, voltam én is hasonló lelki állapotban. Az érdekes az, hogy mellőlem is elhidegült az asszony, az én kapcsolatom is majdnem ráment. Egyszerűen azért, mert nem voltam önmagam, hanem egy biztonsághoz ragaszkodó, elfásult, gyáva gyökér lettem, akivel semmit nem lehetett kezdeni, csak morogtam. Ahogy elkezdtem ezt legyűrni, az asszony is elkezdett rám újra felnézni, és rendben is jött minden.

A leckét meg tanuld meg: akármennyire is kell a lóvé, pont ezért nem éri meg szinte egyetlen munka sem, hogy csicskáztassanak. Úgy értem, megvan az a munka, ahol bemennék éjszaka dolgozni, vagy ahol a szabadnapomon is bemennék, ha tényleg olyan a helyzet, de ennek egy kritériuma van: ha SZÁMOMRA megtérül ez. Ha egy munkahelyen ezt egész egyszerűen elvárják tőlem, mindezért kb felfalják a lelkemet, az számomra nem fog megtérülni a világegyetem pusztulásáig sem.

Hozz áldozatokat, légy odaadó, de soha ne legyél szolgalelkű, ne legyél csicska, mert az ilyen emberek annak is használnak majd gátlástalanul! Persze, a határt elég nehéz felmérni, épp ehhez kell az önbizalom, hogy el tudd dönteni, mikor van igazad, és mikor nincs, hiszen át lehet esni a másik oldalra is, és akkor leszel igazi kocsmatöltelék, aki "nem alkudott meg, és kidobta a rendszer" :D.

Szóval a tanácsom, hogy a múlton siránkozz! Vagy felejtsd el a volt főnököd, vagy pedig egyenesen gyűlöld annyira, hogy motiváljon az, hogy ne neki legyen igaza - mert ha elsüllyedsz, akkor tényleg csak annyit érsz, ahogy bánt veled. A kihívásoknak vágj neki, vágj bele a dolgokba összeszorított fogakkal.

És végül a legfontosabb: keress célt! Egy férfi csak akkor tud megmaradni férfinak, ha rendelkezik célokkal, és van elég önbizalma haladni a cél felé. Ebből az utóbbi nálad nyilván csorbát szenvedett, de hiába kínzod magad a kihívásokkal, ha az egésznek nincs célja. Ha van célod, akkor abból, hogy közelebb jutottál hozzá, LE TUDOD MÉRNI, hogy mennyire haladtál jól, a sikereidnek lesz mértékegysége. Márpedig a lemért sikerek önbizalmat, önismeretet, tapasztalatot adnak.

Egy céltudatos, kitartó, magabiztos pasit pedig megbecsülnek mind a munkahelyén, mind pedig a családjában. De ahhoz ez kell.