Szerintetek normalis dolog ez?

Ha a cél a kapcsolat megtartása és a viszony rendezése, akkor a fentiektől eltérő "tanácsot" adnék.

A barátod gyakorlati oldalról közelíti a problémát, te meg érzelmi oldalról. Ez így biztosan nem lesz jó, elbeszéltek egymás mellett, veszekedés is lehet belőle, de a rosszkedv garantálva, hiszen mindkét félnek igaza van a maga oldaláról és saját szemszögéből. Éppen ezért nem tud egyik fél sem könnyedén engedni.

Mivel te írtál ide, és ebből úgy tűnik, a te számodra fontosabb a kérdés rendezése is, én azt javaslom, próbáld a másik fél szemszögéből nézni! Vedd magadra a szerepét, és lásd onnan a világot pár percre. Te utazol külföldre, annak minden vonzatával, nyűgével, terhével. Elfelejtesz valamit, ami másnak fontos, te el vagy a magad bajával, idegeskedésével, izgalmával. Elszúrtad, van ilyen. Nem is igen szeretnéd, ha emlékeztetnének rá, de nem megy, mert emlékeztetnek rá, folyton bűntudatot akarnak benned kelteni...

Most ugorj vissza a saját bőrödbe! Ha sikerült megértened őt, már tudsz úgy közeledni hozzá, hogy ne vegye támadásnak, mégis el tudd magyarázni neki, hogy számodra miért volt ez olyan rossz,és mit éreztél te, ebben a helyzetben. Azt nem mondom, hogy feltétlenül így kellene kezelned, mert a döntés joga a tied. Kezelheted így is. Vagy lecserélheted a zárat. Bár ez nekem gyerekes megoldásnak tűnik, ha két fél minden ilyen félreértésen rögtön elválna ágytól, asztaltól, kipusztulna az emberiség! :) A felnőtt kapcsolatban a felmerülő problémákat kezelni kell, nem felhasználni ürügyként a válásra. A jó kapcsolat, valójában jól menedzselt kapcsolatot jelent valahol, ahol mindkét fél szeretné fenntartani azt, és ezért dolgoznak is.