Ti belefáradnátok egy idő után, hogy a családban ti vagytok az automata érzelmi, szívességi és pénzügyi szempontból is?

Hát, ha van munkád, abban van szerencse is ebben a világban, de nyilván esetedben nagyrészt nem erről van szó.

Tartsd magad ahhoz, hogy nem tudod magadnál lakatni a testvéred, mert a lakótárs miatt túl kicsi lenne a hely. Minden csoda három napig tart, a pattogás hamar lemegy majd róluk.

Utána pedig, ha kérnek tőled valamit, telefonon, vagy személyesen, gondolkodj el a dolgon, vagy nyugodtan mondd, hogy meg kell nézned, nincs-e valami programod akkorra, aztán, ha úgy gondolod, belefér, csak azután mondj igent. Amennyiben nem fér bele, nyugodtan mondd meg, hogy már programod van akkorra. Ha pénzt kérnek, mondd meg, hogy már elköltötted (az igazat, pl. azért nincs hirtelen harmincezred, mert mosógépet kellett venned). Hátha egy idő után belátják, ha őszintén beszélsz velük, és részletesen kifejted a kiadásadat, hogy nem omlott rád a bőségszaru, és le fognak szokni arról, hogy gát nélkül kérdezősködjenek nálad.

Mondd a testvérednek, hogy a tulaj 2 személynek adta ki a lakást és van már egy lakótársad.

Ha pl. lesz gyereked rájuk bízhatod majd, vagy ennyire előre nem gondolkodsz? 30 évesen az még nagyon távoli?

Neked azt kell megértened, hogy konfrontáció nélkül nem megy. Nem lehet egyszerre megfelelni is és jól is járni.

Szülőktől (és ezek szerint a testvérektől) való leválás ezt is jelenti: felvállalni a konfliktusokat a saját érdekedben.

Szerintem nagyon jól tetted, hogy elmondtad a bátyádnak, hogy nem lakhat nálad, illetve a másik tesódnak, hogy nem veszel ki szabit azért, hogy 200km-re tőled vigyázhass a gyerekeire. Ha "áll a bál", az azt jelenti, hogy pont NEKIK nem vagy elég fontos - illetve az érzéseiddel nem törődnek.

Ami miatt nehéz lehet neked, hogy nincs "szövetségesed" a harcban, például társad vagy gyereked.

Azt gondolom, hogy manapság egyre inkább a pénz determinálja az emberi kapcsolatokat. Amikor megy a szekér, akkor körüldonganak a haverok és a rokonok, irigykednek, sürögnek-forognak körülötted, keresik a lehetőséget benned az Ő boldogulásukra. Amikor nem megy és neked kellene segítség, nos, akkor lesajnálnak és elhagynak :). Ilyen ez. Akivel megy a szekér az tehetséges, akivel nem az szerencsétlen... aztán szerepcsere. :P Emberrel nem beszéltem még (M.o.), aki bevallottan szerencsésen került egy jól fizető poziba, vagy bevallottan önhibájából csődölt be az élete. Ebben a kérdésben Bill Gates véleményét osztom, aki azt mondta, hogy ha választhatna szuperképességet az élethez, akkor a mázli lenne az (a google-os pasasok egyike is ezzel példálózott az előadásában).

Ha jobban esik a lelkednek, akkor segíts. Annyira, amennyire Neked jól esik. Mert a végén (de ne legyen igazam) úgyis csak neked fog számítani...