Elég bonyolult! Ti, hogy állnátok hozzá?
Ha jól értem, egyszer próbáltad, nem sikerült...és most az egyik kérdés az, hogy feladjad-e?
Hát ilyen könnyen ne, de főleg: Minek??
A szüleidnek örülnie kellene, hogy van egy szorgalmas, egyetemre igyekvő gyerekük, nem kiakadni egy 4estől.
Innen most úgy látszik, hogy lassan ők készítenek ki téged, ha hagyod.....akkor aztán nem lesz boldog senki,ők sem!
..nem pont az lenne a dolguk, hogy lelki terhet okozzanak neked...(apropó, velük megbeszélted már a gondodat?)
Lényeg a lényeg.. tanulj, és újra felvételi (felteszem, a tavalyi sikertelenségből, azért tanulni is tudtál.)
Ne csak a felvételire gondolj....arra is, hogy miről fognak szólni egyetemi éveid...és további éveid a nyugdíjig,vagy ameddig dolgozol.
Életre szóló döntést hozol.
Ezért nem mindegy, hogy mit szeretnél vagy mit nem.
Jelentkezhetsz éppen máshová...de mi lesz belőle??
Az is lehet, hogy először "végre felvettek valahová"..majd 1-2 év múlva "mégiscsak orvos akarok lenni...kezdjük elölről."...így az előnyből 1-2 év hátrány lesz.
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!
Igen, felvételiztem, de máshová, az alap sztori kissé bonyolult. Mindig jó tanuló voltam és elég erős suliból jövök, a latin felsőfokúm már megvan, a szüleim viszont ha 4.9 volt az átlagom és én 1napig sírtam az örömtől, mert iszonyat megdolgoztam érte, akkor ők mit láttak? Azt az egy darab négyest. És elég hülyén hangzik, hogy emiatt "rinyálok", de iszonyatosan nehéz együtt élni velük, mert mindenben képesek észrevenni a hibát, az önbizalmam már a béka feneke alatt van, kívülről könnyű mondani,h ogy fel a fejjel, de más dolog, hogy ezt el kell viselni. Félreértés ne essék, én tiszteletem, becsülöm, szeretem őket, csak néha úgy érzem, hogy ezzel mindannyiunk életét megnehezítik. Ők nem tanulhattak tovább, nagyon szegények, sőt árvák voltak, és valahogy most rajtunk vezetnek le bizonyos dolgokat, néha ezt érzem...
Mondtad már nekik, hogy unod már őket, szóval, amit csinálnak?
Mondtad már, hogy kikészítenek?
Szóval úgy fest, hogy kimondottan buták valamihez, főiskolához is, és neveléshez is.
Lehet tisztelni és szeretni is őket, mint embereket, sőt mint szüleidet....de a Butaságot nem kell tisztelni bennük egyáltalán.
Én biztos elküldtem volna őket a bánatba...fiatalabbként is...de azt is megértem, hogy ez más dolgoktól is függ.
..előbb azért egy őszinte beszélgetés jobb, mert abból fognak megérteni, legalábbis esélyt kapnak erre....lesz mire emlékezniük egy nagyobb vita esetén.
Ha tényleg szeretnek, akkor változtatni fognak a viselkedésükön, ha meg nem, akkor nyilvánvaló lesz hogy Önzőek...és akkor meg azért vesznek majd vissza, mert arra már nem lehet olyan büszkének lenni ám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!