Nem értem: mi a rossz abban, amit/akit szeretnék? Mit tudnék tenni anyámmal?

19 éves fiú vagyok. Anyám nem túl régen kezdett el dolgozni egy utazási irodában, én meg már túl vagyok az érettségin. Nyáron nem volt semmi dolgom, sokszor beültem anyám munkahelyére, és ott olvasgattam, töltöttem az időt, a mai napig ezt csinálom, illetve csinálnám... Majdnem minden alkalommal láttam, hogy bejön egy nő az irodába, ő anyukám főnöknője. Már legelőször felfigyeltem rá, mert irtó csinos volt, mindig valami nyári kosztüm van rajta térd fölé érő szoknyával és rövid ujjú ingblúzzal, ami mindig egy kicsit lejjebb van gombolva, és nagyon szép hosszú hullámos sötétbarna haja van, szóval a lényeg, hogy nagyon megtetszett. Otthon egy halom kérdéssel árasztottam el róla anyukámat, hogy hány éves, van-e férje, gyereke, élettársa, stb., de sajnos anyám nagyon hülye (mostanában haragszom rá), mert megkérdezte, hogy mért érdekel ez engem ennyire, és sajnos be kellett vallanom, hogy tetszik, és meg akarom ismerni közelebbről is. Jó hír viszont az, hogy szingli, nincs senkije, gyereke se, és 39 éves, nem sokkal fiatalabb anyámnál, de ez engem nem érdekel! A rossz hír az, hogy anyám semmiképpen sem támogatja ezt, pedig könyörögtem (igen, sírós hangon, mint valami idióta könyörögtem neki), hogy mutasson be a főnöknőjének, de ne úgy mint anya a fiát, hanem úgy mutasson be, mint egy férfit, aki társat keres. Anyám erre nem hajlandó, pedig mindent megpróbáltam, tényleg. Azt is mondtam neki, hogy ha én a főnöke párja lennék, ő kivételezett helyzetben lenne a munkahelyén. Erre ő a fejemhez vágta, hogy számára épp ellenkezőleg, nagyon ciki lenne, ha ezt megpróbálnám, esetleg sikerülne(amire szerinte szinte semmi esély), és én az ő állásával játszok, és ne merészeljek hozzászólni a főnöknőjéhez. Aztán én megpróbáltam érzelmileg zsarolni, hogy miért ilyen önző, hogy nem akarja, hogy a saját fia boldog legyen valakivel, de ez sem használt, nagyon megsértődött. Én elhatároztam, hogy kikerülöm anyámat, a sarkamra állok, önállósítom magam, és másnap (ez tegnapelőtt volt), a legszebb ruhadarabjaimat vettem fel, fekete zakó, nadrág, lakkcipő, ing (kissé legombolva, mert a filmekben az mindig bejön), a hajamat meg egy csomó ideig fésültem, hogy úgy nézzek ki, mint aki bálba megy. Anyám után pár perccel elindultam én is az utazási iroda felé, megvártam amíg kinyit a legközelebbi virágbolt, ott vettem egy szál vörös rózsát, és elmentem az irodába, ahol ott volt már anyám is, de gépezett, nem vett észre, és az egyik kolléganője megkérdezte, mit szeretnék itt ilyen korán, mi ez a rózsa nálam, mondtam, hogy a főnöknőt keresem, erre felfigyelt anyám, mérges lett, kivette a virágot a kezemből, széttörte, kidobta, engem meg kitessékelt. Mért van ilyen szemét anyám, miért csinálja ezt velem? Veszekedett velem, de azóta már hozzám se szól, azt mondta, hogy erről pletykál az összes munkatársa.