Van valamilyen megalázó "élményetek" "nevelésetekkel" kapcsolatban? FOLYT. LENT

Nekem csak az jut eszembe, hogy anyai nagyszüleim mindig unokatesómhoz hasonlítgattak engem is, aki amúgy szinte kottára egyidős velem. Általánosba jártunk, és mindig ment a szöveg, hogy ő bezzeg kitűnő tanuló, én meg nem. Meg olyan 8 évesek lehettünk, amikor mamám kérdezte, hogy tudom-e, melyik évben születtek a szüleim, én meg nem tudtam, akkor is le lettem fitymálva, hogy bezzeg unokatesóm tudja hogy az ő szülei melyik évben születtek. Megjegyzem, az ilyeneket nekem a mai napig ki kell számolnom, mert képtelen vagyok évszámokat megjegyezni.

23/L

szia!

hát én már 8 évesen elakartam szökni otthonról, vagy meghalni...

nagyon diktatórikus anyukám volt (mára már azért megváltozott a viszony) mindig is nagyon apás voltam és ez sem esett neki jól. anyukám nagyon sokat vert, sokszor tépte a hajamat, nem érdekelte, hogy ki van ott vagy ki nincs. nagyon sokat szégyenkeztem miatta, mivel mindig azt mondta, hogy "te nem a másik vagy, te az én lányom vagy" és állandóan tök cikis ruhákat adott rám, sehova nem mehettem. amikor először elmentem kb 14 évesen egy szülinapra fogta és rámadott egy irha bundát, ami a nagyanyjáé volt. amit soha de soha nem fogok elfelejteni, hogy állandóan takarítani kellett, és egyszer azt "játszotta" hogy én összehajtogattam a ruháimat a szekrénybe (7 évesen) ő pedig kiborította mindig mert valamit kifogásolt, már sírtam és úgy hajtogattam, erre közölte, hogy nem jó, mert nem szín szerint van és fogta kicsapta a szekrényajtót és megfogta a hajam és bele akarta verni a fejem a ruhák közé, de a lendület amivel kicsapta az ajtót vissza is csukta és teljes erővel belevágta a fejem az ajtóba... (húú még most is könny jött a szemembe) 8ra kellett ált. suliba menni 7kor kellett volna kelni, de 12 évesen nekem 4 órakor fel kellett kelni, mert neki cége volt és előtte patyolatra kellett takarítani a lakást, és vérvörös kézzel mentem suliba, mert a zsírt az edényről a forrásban lévő víz viszi le, és akkor nem is kell nagyon mosogatószer, és minél melegebb a víz annál több edényt el lehet mosni belőle. ha beteg voltam felkerültem a galériára, amíg lent a tanulók voltak meg ment az oktatás és meg fent feküdtem lázasan egy vödörrel, hogy abba hányjak pisiljek meg kaptam egy üveg teát.

aztán elváltak a szüleim, sok-sok minden történt, szerencsére 4 éve megtaláltam a nagy-nagy szerelmet, és 3 éve együtt élünk, viszont úgy hozta a sors, hogy 2 éve már mi neveljük (eltartjuk, etetjük, mosok-főzök rá, iskolába járatom stb-stb) a 17 éves öcsémet.

anyámmal néha beszélünk, apuval inkább én tartom a kapcsolatot. néha-néha pár ezerrel megdobnak ha épp tudnak... (ami kb fél napi kaja adag egy kamasznak)

már nagyon szeretnék egy babát, hogy nagyon-nagyon szerethessem és nem akarom elkényeztetni, de mindent másképp akarok csinálni, mint ahogy én "nőttem fel", hogy neki ne kelljen 20 év után ilyet írnia, sőt mindent meg tudjon velem beszélni és ne csak az anyja lehessek, hanem a legjobb barinője, amit én mindig irigyeltem másoktól :(

23/l

Most 38 éves vagyok, de ez az epizód ovis koromban meghatározta egész életemet:

Egyik gyerek sírt az oviban, és én megsajnáltam. Odamentem az ovónőhöz, akinek szóltam, hogy a Csaba sír. Erre az óvónő jól leszidott, hogy én miért csúfolom azt a gyereket, ilyet nem szabad csinálni. Onnantól kezdve nagyon szótlan és zárkózott lettem egész életemre. Az ovónőknek, tanároknak tényleg nagyon meg kellene gondolni, hogyan viselkednek a gyerekekkel.

Egy táboros élmény nekem is eszembe jutott.

Úttörőtábor, nyolcvanas évek közepe, hatodikos vagy hetedikes lehettem. Csúnyán beleléptem a sárba véletlenül és a fehér sportcipőm teljesen saras lett. A táborvezető megbüntetett érte, két napig végig mezítláb kellett lennem (se cipő, se papucs, se zokni nem lehetett rajtam egész nap). Jó, nem nagy dolog nyáron, de egy általános iskolásnak kicsit csak megalázó volt. Reggel, zázszlófelvonás, sorakozó, én meg álltam ott a sorban szégyenszemre mezítláb. Kicsit rossz volt, többet nem is mentem táborba.

10 éves voltam, kaptam egy új övet, egy olyan, aminek az elején egy fém csatt van, amit nem kell szétnyitni, hanem abba bedugni az övet. Bonyolult elmagyarázni.

A lényeg, hogy egyik reggel felvettem, elmentem suliba.

Egyik szünetben elmentem wc-re, de nem tudtam szétnyitni az övemet. Beragadt.

Szégyenkezve, de halkan odasúgtam az ofőnek, hogy mi a szitu és, hogy tudna e segíteni.

Mondta, persze és kiállított az osztály elé, mondván, hogy mivel biztos nem akarok az osztály előtt bepisilni, ez majd ösztönöz, hogy szétnyissam az övem.

Ott szenvedtem az osztály előtt, kibírhatatlanul kellett pisilnem és mindenki látta, ahogy az övemmel bénázok.

Nem lettem tanár, de ezt sosem csinálnám meg egy gyerekkel.