Mit tennétek egy ehhez hasonló kapcsolatban?

szia, nagyon döbbenetes, amit a cikkben olvastam, és nagyon érdekes is.

nekem is volt olyan barátom, aki ugyan nem szidalmazott, (mondjuk akkor biztos leléptem volna, mert az nagyon egyértelmű lett volna) de valahogy mégis kikészültem tőle rendszeresen, valahogy nem is tudom, hogy csinálta, nem tudom megmagyarázni, de biztos, hogy nem normális hisztijei voltak.

de megértelek, mert ha a nagyon cuki, odaadó, tökéletes viselkedést néha felváltja egy kiszámíthatatlan viselkedés, akkor valóban csapdába tud az ember kerülni, mert annyira sok pozitív van a kapcsolatban, hogy az ember hajlamos a negatívat alulbecsülni. mert persze belülről a kapcsolatból máshogy látszik, mert az ember ugye kap szeretetet is bőven, és azt hiszi az ember, hogy csak dolgozni kell a kapcsolaton, vagy mit tudom én, és majd jobb lesz. meglátásom szerint elég sok nő hajlamos erre a gondolkodásmódra (sajnos).

tehát ne érezd magad hülyének, hanem inkább tényleg szakíts, és utána légy résen, hogy többet ne forduljon elő ilyesmi, mert azt mondom, ehhez a nő is kell, aki ezt megengedi meg eltűri, tehát rajtad is múlik, hogy ilyen kapcsolatba kerülsz-e vagy normálisba.

az az oldal egyébként nagyon jó és hasznos, más cikkeket is megnéztem, és zseniális.

igen, és nemrég két ismerősömről is kiderült, hogy valami hasonló kapcsolatban vannak/voltak, ahol a másik fél valahogy mindig addig csűrte-csavarta a dolgokat, hogy az áldozatok (az ismerőseim) legyenek okolhatók minden rossz dologért.

és mindkét ismerősöm egyébként nagyon kedves, drága ember, én nagyon szeretem őket, nem is tudom, hogy tudja/tudta valaki ezt tenni velük, nem is az a kifejezett áldozattípusok, csak nagyon kedves, odaadó emberek, amit szerintem könnyű kihasználni. és a tetejébe az egyik a két ismerősöm közül fiú! tehát nő is tud ilyen beteges módon viselkedni, ami nagyon döbbenetes egyébként.

igen, sajnos magamon azt vettem észre, hogy mindig azt hiszem, a másik ember majd észreveszi magát.

pedig nem! :D

mivel én igyekszem figyelni mások érzéseire, azt hiszem, hogy ez másoknál is alapvető. de nem.

szóval magammal kapcsolatban arra jöttem rá, hogy egyszerűen azonnal szólni kell, ha valami nem tetszik. csak jelezni, hogy ez nem jó. mert mindig túl sokáig hagyom elfajulni a dolgokat, nem szólok. és ha nem szólok, az azt jelenti, hogy beleegyezem, hogy így lehet velem bánni. szerintem a legkisebb bántásnál is jelezni kell már.

a jó dolgokat meg dicsérni kell (jutalmazni).

ez egyszerű betanítás, de szerintem a kapcsolat elején nagyon muszáj lefektetni a szabályokat, mert utána már késő.

a másik trükk, hogy ha nem tudod, hogy rosszul bánnak-e veled, vagy pedig csak te túlzod el: képzeld el, hogy ahogy veled bántak, úgy bánik a legjobb barátnőddel a férje.

mit mondanál a barátnődnek? fel lennél-e háborodva? így objektívebben meg tudod ítélni, hogy tényleg baj van-e, vagy csak egy normális veszekedésről van szó.

Szerintem a kedves/udvarias stb. emberek hajlamosak a saját igényeiket alányomni a normálisnak.

engem is mindenki kedvesnek tart (és általában az is vagyok, bár nem mindig :P) de valóban, hajlamom van kicsit túl rugalmasnak lenni. munkahelyen is sokat pakolnak rám emiatt, túl türelmes vagyok, és észre sem veszem, máris dupla annyi a feladatom, mint másoknak.

szóval nagyon oda kell figyelni, mert egyébként nem vagyok egy határozatlan, gyenge valaki, egyszerűen csak van egy rés a pajzson, és túl engedékeny vagyok.

Mindenki úgy szúrja el az életét ahogy akarja.Kérdező, te akarsz egy olyan emberrel együttélni,aki mellett nem érzed nőnek magad?

"nem érzem magam igazán nőnek mellette"

#12 írására a kérdezőnek.

Tévedsz, mi is tudjuk, hogy mi megy benned végben. A probléma az, hogy van egy olyan egyéniséged, ami számodra elfogadhatóvá teszi, hogy egy rossz, megalázó kapcsolatba ilyen mélyen beleásd magad. Tudod, mindenkinek van jó oldala is, nincs csak fekete ember. Egy sorozatgyilkos is bájosan eljátszhat egy kiskutyával, hozhat virágot. Ők sem napi 24 órában késsel a kezükben mászkálnak.

A különbség közted és köztünk az, hogy én (és a többi válaszoló), már az első szóbeli megalázásnál lelépett volna, és ez a helyes, nem pedig a tűrés. EZ olyan, mint a mocsár, minél többet tipródsz benne, annál mélyebbre húz.

Egy olyan valaki, aki szintén a te helyzetedben van, az nem fog neked tudni segíteni, max, sírtok egymásnak egy-két kört, és megértitek egymást, de ugyanolyan kakiban maradtok utána.