Elfogadnád, ha felajánlanák, hogy amíg a pároddal nem tudtok saját házat venni, addíg pár évíg anyóséknál lakjatok?

SOHA!!!! FELEJTSD EL!!!

Mi a párommal az anyóssal élünk egy fedél alatt,és szörnyű.Két hónapot adtam a páromnak haladékot.Ha nem költözünk el albérletbe,én fogok elmenni.

Mi közel 5 évig laktunk az én Anyukámnál muszály volt mivel albérlet mellett nem tudtunk volna építkezni, de az én anyukám egy tündéri nő és a férjem is jól kijön vele, persze alkalmazkodni kellett mindenkinek mindenkihez! Erre nincs tuti recept. Hányan laktátok mekkora lakásban/házban, hogy lenne a rezsi stb. ezt mind előre meg kell beszélni, hogy később ne legyen konfliktus rorrás. Remélem segítettem.

Enn

Mi anyuéknál lakunk mert nem volt jó az albérlet ahol voltunk. És nagyon jó itt lenni mert ö semmibe nem szól bele, nem piszkál minket és páromat is szereti. Csak az a baj, hogy április-május körül tovább kell állnunk mert babát várok és azt nem fogja hagyni, hogy ide szüljem. Nagyon ellenzi, hogy fiatalon szülök, dehát ez van. Majd megbarátkozik a gondolattal.. Mindettöl függetlenül nagyon rendes velünk és jó itt.

22/L

Én is ebbe a hibába estem. Anyós egyedül lakott a párommal. Míg nem tudunk saját házat venni,maradjunk csak. Igen ám,de ezt is meg kéne csinálni meg azt is. Újitgattuk, szépítgettük. Persze a lagzi után ez csak hitelből történt. Ekkor elkezdte anyósom hogy gy meg ugy kell megcsinálni mert az ő háza.Alkalmazkodni kell persze,de mindent tudni akar és mindenbe beleszól. 6 éve lakunk itt, közbe gyerek is született, de a hitem miatt esély sincs költözésre. Már majdnem váltunk az anyósom miatt, idegroncs vagyok, és rettegek, hogy mikor köt belém.

Lehet a Te anyósod jó lesz, de én nem sok jó anyóst ismerek. Ha lehetne én megváltoztatnám a multat, mindent másképp csinálnék.

Hát attól függ. Én csak a saját szüleimhez mennék, szerintem amúgy a férfinak egyszerűbb "alkalmazkodni" a másik családhoz, mint fordítva még akkor is, ha a fiúnak nem illik "férjhez menni" sok idősebb még mindig ezt vallja, hogy a fiú csak ne költözzön a lányékhoz.

Pedig vele nem lesz vita azon, hogy így a főzés, úgy a mosogatás, miért épp most mosol, miért épp ide teregetsz, meg hasonlók.

De, ha bármi más választás van, egyikhez se. Főleg évekre nem. Nem lehet egy jót veszekedni, mert a kíváncsi fülek rögtön kinyílnak, még bele is kotnyeleskedik, nem lehet egy jót szexelni, mert szintén, vagy épp be akarnak jönni, ha elég rég ott laktok, akkor a legtöbb még a kopogásról is leszokik, mert már nem újdonság neki. Nem teheted meg, hogy egy főzés után nincs erőd elmosogtani, mert majd hallgathatsz érte, hogy hagytad a konyhát. Nem mehetsz ki bugyiba, nem szívesen hívod át a barátaidat, mert majd azt is kifigyelik, és közlik, hogy itt nincs átjáróház, megy egyáltalán.

Az én anyósom mindig mindenről tudni akar, borzasztó, csak a szomszéd házban lakik, még így is sok néha, egy házban ki sem bírnám. Átjön, és lehet látni, ahogy lassan araszol a szatyrok felé és sunyin bámul bele, hogy mit vettünk, mennyi volt, hova mentek, honnan jöttök, minek ez, minek az, mit csinálsz, hogy csinálod, így csináld...