Amióta terhes vagyok, megőrjít a párom gyereke. Fog ez változni legkésőbb a szülés után, vagy szokjak hozzá?

Te kezdtél elvált, gyerekes férfival. Vállaltad a helyzetet és az ezzel járó nehézségeket. Ugyanakkor a terhesség is a te döntésed volt.

Nem értelmezhető a kérdésed.

Magyarázd el neki, hogy kisbaba van a hasadban, és vigyázni kell rá. Mondd el neki, hogy ő lesz annak a kisbabának a naagy és okos bátyja, és most pedig nagyon vigyázzon rá.

Egyébként szimplán a hormonok miatt vagy ilyen nyűgös.

De akármilyen nehéz gyerek, nem érdemli meg, hogy leüvöltsd a fejéről a hajat.

A saját négyévesemtől a falnak megyek néha, 26hetes vagyok.

A szándékos rosszalkodas mindig figyelemfelhívás. Valószínűleg eddig könnyebben kezelted.

Mikor eppen olyan passzban van, próbáld meg megbeszélni vele, hogy nagyon szereted őt de komoly fájdalmat okoz amit csinál.

11: "Nem értelmezhető a kérdésed"

De, aki volt már terhes, annak értelmezhető a kérdése.

Azt írja, előtte nem volt gond a gyerekkel, csak most érzékenyebb, tehát nem a gonosz mostoha aki elüldözné a szegény kisfiút. A terhesség egy hormonbomba az agynak, erről nem tehet, ez a szervezetének a reakciója. Ezt nem lehet elintézni egy "nyugi már, ne hisztizz"-zel.

A terhesség eleje nem mindenkinek fáklyás menet, nekem az első három hónap olyan volt, mintha telezabáltattak volna, beadtak volna altatót és energiaitalt majd felültettek volna fél órára a hullámvasútra.

Ő döntése volt a terhesség persze, de valaki megcsinálta neki azt a gyereket akinek a meló legkellemesebb része jutott és a másik döntése is volt a következő gyerek, úgyhogy annyit igazán megtehet, hogy átmenetileg egy kis terhet levesz róla.

Engem nem terhesen is fel tud idegesíteni a párom ötévese, így megértem a kérdezőt. Mivel ő nem a te gyereked, úgy gondolom, nem a te dolgod kéne, hogy legyen, hogy helyretedd. Az apja ilyenkor hol van? Kösse le ő, nevelje meg ő, foglalkozzon vele ő, és ne azért hozza el az anyjától, hogy otthagyja neked, míg ő intézi a dolgát.

Kedves 11: én is kezdtem egy olyan férfival, akinek gyereke van (bár házas nem volt), 21 éves létemre. De már az elején tisztáztuk, hogy ez az ő gyereke, nem akarok pótmami lenni. Ha hármasban vagyunk, akkor se akassza a nyakamba, mert nem az én gyerekem, ő az apja, hozzá jött, stb. Nekem épp elég lesz majd egyszer a saját gyerekem. Ő ezt első perctől fogva tiszteletben tartja. Imádnivaló gyerek, tényleg, de mint minden gyereknek, neki is vannak néha idegesítő dolgai, amit nehezen tolerálok - sőt, még az apja is. Kedvelem is a kicsit, jól elvagyok vele, de nem igénylem a kettesben töltött időt, hisz ilyen szempontból semmi közöm hozzá.

hormonok, ősi ösztön hogy csak a te fiókád lehet a fészekben, ezt az egész fejelgetést is csak beképzeled,

nagyon ajálom hogy már most kezdj el magnéziumot szedni,